A gép “fogságában”

Aki valaha is járt már egy repülőgép fedélzetén, annak nem kell ecsetelni az érzést, ami rögtön a beszállás után, az ülését keresve hatalmába kerít. Legjobban úgy tudnám leírni, hogy a puha csendbe lép az ember, ha leszámítjuk a többi utas keltette zajokat. Égerházi Péter írása.

Más járműveken (na jó, rakétával még nem repültem), nem lehet ilyet érezni. Olyan szinten hang- és légszigetelt, hogy kis idő múltán már szinte légszomjjal küszködik az ember. Hosszabb intervallumban (még nem próbáltam) valószínűleg ténylegesen is elfogy a levegő, vagyis ez az érzet felfokozódik, ami a felszállás után, az utazómagasság elérésekor egycsapásra megszűnik, a levegő áramlik a gépben. Ám, ha ez elmarad, ráadásul valaki nehezen viseli a bezártságot, előbb-utóbb komoly traumához vezet, s akkor még nem a klausztrofóbiásokra céloztam.

Ennyi talán elegendő annak elképzeléséhez, mi játszódhatott le néhány vagy talán még több utas fejében, amikor már több órája a londoni járat gépén volt bezárva. Hiába használhatták a vécét, kaptak egy idő után inni, ezek nem pótolhatták a szabadság érzetét, egy helyzet foglyai voltak. Nem tudom, a jégtelenítést tényleg csak utasokra zárt ajtók mellett lehet-e elvégezni, de ha így van, akkor sürgősen változtatni kellene a gyakorlaton, mert mindig akad olyan utas, aki nehezen éli meg a hosszabb várakozást, amit a többiekre is átragaszthat. A mentő kihívása nem orvosolhat mindent.

– Égerházi Péter –








hirdetés