A gazdaságot nem lehet gépfegyverrel lelőni

A francia nemzetgazdaság (miként a világgazdaság is) a terror hatására csak átmenetileg „húzza le a redőnyt”
A francia nemzetgazdaság (miként a világgazdaság is) a terror hatására csak átmenetileg „húzza le a redőnyt” - © Fotó: AFP PHOTO / KENZO TRIBOUILLARD
Budapest, Debrecen – Neves hazai közgazdászok szerint a gazdasági érdek hosszabb távon felülírja a pillanatnyi sokkot.

„Rövid távon minden ilyen tragédia (miként annak idején Amerikában az ikertornyok lebombázása is) társadalmi hullámokat vet, de a gazdaságoknak az ereje olyan dimenziójú, hogy a makrogazdasági mutatókban ennek a mostani tragédiának a sokkoló hatása sem fog érdemben megmutatkozni” – jelentette ki a Napló érdeklődésére Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem közgazdász professzora, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke.

Európa menedék

Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy egy Európára irányuló globális terrorfenyegetettség visszavetheti-e a kontinens iránt megmutatkozó befektetői- és turisztikai érdeklődést, akkor a szakember szerint külön kell választani e két területet.

– A turizmus egy olyan ágazat, amelyik különösen érzékeny az ilyen cselekményekre, hiszen gyakorlatilag laikusoknak kell eldönteni azt (többnyire érzelmi alapon), hogy mikor és hová utaznak el pihenni. Ugyanakkor az Európai Uniónak, ennek az 500 milliós piacnak a tőkevonzó képességét másként látom. Véleményem szerint éppen a világ más részein tapasztalható bizonytalanság miatt Európa egyfajta menedéket jelent a tőkebefektetőknek. Nem értek egyet azokkal a (többnyire angol és amerikai) elemzőkkel, akik nyilván önös érdekeik miatt rögtön temetni kezdik az eurót. Szerintem az európai gazdaság ereje éppen akkor mutatkozik meg igazán, amikor a világban nagy baj van – fogalmazott Bod Péter Ákos.

Valós veszély

Emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államokban annak idején a szeptember 11-i események érthető módon sokkolták a társadalmat, az amerikai gazdaság teljesítményén azonban ez a váratlan és tragikus kimenetelű terrorcselekmény jottányit sem volt képes rontani. (Sőt, mint köztudott, a fegyverkezés, a hadiipar fellendülése általában hozzátesz a nemzetgazdaságok teljesítményéhez.)

„A párizsi szörnyű tragédia remélhetően ismét emlékezteti az unió döntéshozóit arra, hogy a megoldatlan gondjaink egyúttal megoldandó feladatokat takarnak, nincs mire várni. A biztonságunkba muszáj beruházni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a magyar, a szlovák, a cseh, a német (és sorolhatnám) vállalatok az unión belül egyfajta értékláncban dolgoznak, ami ha megszakad (például azáltal, hogy lelassul a határokon az áruk szabad mozgása), azt beárazzák a befektetők, és esetleg máshová helyezik át a tevékenységüket. Ez valós veszély, amit (ha túl lesz a mostani pánikállapoton) Európának érdemes végiggondolnia” – véli a neves közgazdász.

Izrael példája

„Azt gondolom, hogy a kontinensünk terrorfenyegetettsége kisebb mértékű, mint amit most, a párizsi merénylet okozta sokk okán erről a világsajtó mond, illetve elképzel. Persze, azt nem tudhatjuk, hogy lesz-e ennek a borzalomnak folytatása (miként azzal az Iszlám Állam fenyeget), és ha igen, akkor az hol és milyen mértékű lesz. Sajnos, terrorcselekmények világszerte vannak, de ezeknek a kezelése is tanulható” – Róna Péter nemzetközi bankár nyilatkozott így a Naplónak a párizsi terrortámadás lehetséges gazdasági következményei kapcsán.

Példaként Izraelt említette, mely ország évtizedek óta él terrorfenyegetettségben (ez már több is, mint puszta fenyegetettség), az ott lévő, illetve az oda áramló külföldi befektetések mégse csökkentek számottevően. – A tőke inkább oda nem megy, sőt onnan menekül, ahol a jogállam keretei sérülnek. A kiszámíthatóság, a stabilitás ugyanis érdemben befolyásolja az üzleti megtérülést – fogalmazott Róna Péter, aki szerint ha Európának nem sikerül a schengeni határait egységesen biztosítani, és a határvédelem garantálása az egyes tagállamok feladatává válik, annak bizony (például az áruk lassúbb áramlása miatt) komoly gazdasági következményei lehetnek.

– Petneházi Attila –


A „just in time” vége?

A termelés a legjelentősebb vállalatoknál (ezek közé tartoznak például a nagy autóipari konszernek magyarországi összeszerelő üzemei) úgynevezett „just in time” rendszeren alapul. Ez azt jelenti, hogy hatalmas raktárkészletek felhalmozása és finanszírozása helyett előre meghatározott időpontokban kell a gyárba érkezni az egyes alkatrészeknek, amiket azután a gyátósoron mindjárt be is építenek (a példánknál maradva) az új gépkocsikba. Tehát minden olyan intézkedés (legyen az drótkerítés vagy akár csak szimpla határ- és vámellenőrzés) növekedési veszteséggel jár, hiszen gátolja az áruk és a szolgáltatások szabad áramlását.








hirdetés