A gazdaság baja a kettészakadtsága

Miklóssy Ferenc
Miklóssy Ferenc - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – A kamara és a vállalkozók számára is fontos, hogy az együttműködésük konstruktív legyen. Interjú Miklóssy Ferenccel, a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökével.

Szerintem országunk legnagyobb hibája, hogy a rendszerváltás óta úgy hirdetjük magunkat, nálunk olcsó a jól képzett munkaerő, ezzel ugyanis mi magunk értékeltük le azt! Azt a terméket, amit a mi tudásunkkal állítanak elő, a külföldiek viszik piacra, pedig nekünk kellene ezt tennünk!” – jelentette ki a Naplónak adott interjúban Miklóssy Ferenc, a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.

A Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara hosszú évekkel ezelőtt miért gondolta úgy, hogy érdemes partnerséget vállalnia a Hajdú-bihari Naplóval és az adóhivatallal a TOP 100 Magazin készítésében?

Miklóssy Ferenc: A kamara a vállalkozóknak mint a gazdaság szereplőinek meghatározó képviselete, napi kapcsolatban van velük, ahogyan az állami szervekkel, szakmai szervezetekkel is; célja, hogy minden érintettel folyamatos, közvetlen, konstruktív együttműködése legyen – ebbe a sorba illeszkedik a TOP 100-as részvételünk is.

A kötelező kamarai tagság szülte ellenérzéseket leginkább talán azzal lehet tompítani, ha a vállalkozókban sikerül tudatosítani, hogy pontosan mit kapnak a pénzükért. Tényleg, mit is?

Miklóssy Ferenc: Pontosítok, nem a tagság kötelező, hanem a regisztráció, ami egyébként a legtöbb európai országban gyakorlat. A díja éves szinten 5000 forint, vagyis, ha úgy tetszik, havonta fél doboz cigaretta ára. Hogy mit kapnak a tagjaink, a regisztráltjaink a pénzükért? Nos, a kamara a gazdaság integráló része, rálátása van a területre, információkat gyűjt, a problémákat, felvetéseket pedig szervezetten tudja eljuttatni a döntéshozókhoz, például javaslatokat tehet jogszabálytervezetekhez. Ez nekünk természetesen komoly feladatokat jelent, amik elvégzésének költsége egyébként több, mint amennyi bevétel a regisztrációs díjakból bejön. Másik oldalon a cégeknek folyamatos tájékoztatást nyújtunk, olyan információkat, melyek fontosak számukra. Ha valaki kihasználja a kamara adta lehetőségeket, rájön, hogy bőven megéri tagnak (vagy legalább regisztráltnak) lennie. Persze, kell még idő, amíg teljesen beáll a rendszer.

Fotó: Molnár Péter Fotó: Molnár Péter ©

A magyar gazdaság régi gondja, hogy sem a szakképzés, sem pedig felsőoktatás nem képes lefedni a munkaerőpiac valós igényeit. A kamara által megálmodott (és sokak által élesen bírált) szakképzési reform mennyiben jelent gyógyírt erre a helyzetre?

Miklóssy Ferenc: Ez egy nagyon összetett probléma. A magyar gazdaság egyik súlyos gondja a kettészakadtsága: a munkavállalók egyharmadát multicégek foglalkoztatják, melyek Európa élmezőnyében vannak termelékenységüket, hatékonyságukat tekintve; a másik kétharmadot pedig a magyar kis- és középvállalkozások (kkv), melyek a sor végén kullognak, ráadásul ez az olló csak még tovább nyílik… Mindez hosszabb távon a növekedés gátja, és égetően sürgős lenne változtatni rajta! Véleményem szerint három terület fejlesztésével tehetünk ellene: a technológiai színvonal, a munkakultúra, valamint a humán kapacitás szorul erősítésre. Ezek közül jelenleg a legutóbbi a legkritikusabb, mindennapi értelemben a megfelelően képzett munkaerő hiányát jelenti. Sajnos, nagyon rosszul állunk, a demográfiai helyzet olyan, hogy ha minden így maradna, 15 év múlva akkor is félmillió dolgozóval lenne kevesebb, mint most, és akkor még nem számoltunk az országot elhagyó emberekkel. Mindez előbb-utóbb kikényszeríti a bérek emelését, ami sok vállalkozást meg fog viselni, és megválogatja a cégeket, az marad talpon, amelyik ki tudja termelni. Van javulás, például a szakképzés erősítésére az utóbbi években tett lépések, de kell vagy 10 év, mire látszik majd az eredménye. A kamara igyekszik felmérni a munkaerőpiaci igényeket, mégpedig úgy, hogy azt próbálja megmondani, hogy mire lesz szükség egy évtized múlva. Ez persze nem egyszerű vállalkozás.

Látványos a közeledés a kamara és az egyetem kapcsolatában, a debreceni városvezetőkkel pedig mindig is jóban voltak. Jól látjuk, hogy ez a triumvirátus az élet számos területén közösen próbálja megváltani a világot?

Miklóssy Ferenc: Egy városvezetés dolga – lehetőségei szerint – megfelelő körülményeket teremteni a helyi vállalkozások számára; ahogy Párizs egyik alpolgármestere mondta, vörös szőnyeget kell a lábuk elé teríteni, hiszen ők termelik meg, amire szükségünk van, munkát adnak, adót fizetnek. Szerintem Debrecen ezen a téren kifejezetten jó irányba halad. Ugyanakkor az egyetemünk fontos szellemi kapacitást jelent, tudományos tevékenysége a vállalkozásokon keresztül piacra juthat, illetve a piaci igények visszacsatolással inspirálhatnak egyetemi kutatásokat, fejlesztéseket, s mindez végső soron a szereplők versenyképességét növelheti. Nyugat-Európában már régi modell ez, sőt vannak felsőoktatási intézmények, melyek kimondottan valamely nagy cég hatására létesültek. Megjegyzem, mérhető, hogy az egyetemek vonzáskörzetében magasabb a nemzeti össztermék (GDP). Már Magyarországon is elindultunk ennek a szoros együttműködésnek az irányába, de úgy vélem, lesz idő, amikor a piac sokkal keményebben fogja a közös fejlesztésekre rászorítani a cégeket és intézményeket. Fokozottan lesz érvényes, hogy az a vállalkozás képes talpon maradni, amelyik innovatív, színvonalas munkaerőt alkalmaz, termelékeny; mindehhez új technológiák kellenek, azokhoz pedig megfelelő szellemi háttér. Ezen szempontból viszont a huszonnegyedik órában vagyunk: szerintem országunk legnagyobb hibája, hogy a rendszerváltás óta úgy hirdetjük magunkat, nekünk olcsó a jól képzett munkaerőnk, ezzel ugyanis mi magunk értékeltük le azt! Azt a terméket, amit a mi tudásunkkal állítanak elő, a külföldiek viszik piacra, pedig nekünk kellene ezt tennünk!

Az uniós ciklus támogatási pénzeinek hatvan százalékát kívánja gazdaságfejlesztésre költeni a kormány. Van-e felmérés arról, hogy az előző ciklusban milyen módon hasznosultak az elnyert pénzek?

Miklóssy Ferenc: Meg kell nézni, hogy mennyit emelkedett a GDP: lehetne jóval több is! A versenyképességünk pedig nem nőtt, sőt talán kicsit romlott is az elmúlt években, vagyis nem igazán jól hasznosult az európai uniós pénz. Külön gondot jelentett, hogy nagyon magasak voltak a járulékos költségek, nem ritkán az elnyert támogatás 15-20 százaléka; vagyis a marketingre, menedzsmentre, kommunikációra, ügyvédi munkára fordítható összegek. Emellett sok előkészítetlen projekttel is találkozhattunk.

Fotó: Molnár Péter Fotó: Molnár Péter ©

Kamarai elnökként hogyan látja, lesz-e elegendő gazdasági potenciál Hajdú-Biharban, elegendő cég, amelyik akar és tud is lehívni uniós pénzt ebben a gazdaságfejlesztésre szánt ciklusban? Milyen sürgős teendők várnak a kamarára ezen a vonalon?

Miklóssy Ferenc: Valójában nem is olyan sok pénz, amit kaphatunk, ha azt nézzük, hogy a hazai kis- és középvállalkozói szektor milyen technológiai színvonalon áll és hova kellene eljutnia. A fő probléma az, hogy a legtöbb vállalkozásnak nincs innovációs és növekedési stratégiája, amit egyébként is végre szeretne hajtani; általános felfogás, még pályázati szakértőktől is hallom, hogy azért hívjuk le a pénzt, mert az jár nekünk! Azt kellene nézni, hogy amit végrehajtok, annak minél több hozadéka legyen, növelje a termelékenységet, a termékek színvonalát, versenyképessé tegyen a piacon! Hasznosabb lenne inkább aszerint támogatni a cégeket, hogy a fentieket hogyan valósítják meg: minél magasabb hozzáadott értéket állítanak elő, annál több pénzt kapjanak, ne a vállalkozások túlélésére költsünk! Problémásnak tartom azt is, amikor a pályázati rendszer a minél több munkahely teremtését támogatja, ez ugyanis a hatékonyság ellen szól. Persze, segíteni kell a munkahelyteremtést, de nem lenne szabad összekeverni a gazdasági és a szociális szempontokat! Megjegyzem, fejleszteni, hatékonyabbá válni nagyon strapás, kilobbizni valamit kényelmesebb, viszont csak átmenetiek az előnyök… Ezen a téren egyébként megvan a jószándék a javításra, például csökkentette az állam az adminisztratív terheket, de egészében a vállalati szféra hatékonysága erősítésre szorul. A kamara rendszeresen keres és hoz külföldi partnereket, az üzletkötés mellett tanulni is lehet tőlük; csakhogy ezekkel a lehetőségekkel élniük kellene a cégeknek.

Sokszor beszélt már arról, hogy a magyar kkv versenyképessége gyenge. Mit jelent ez pontosan és mi lehet az oka? Mit tegyen az a mikro-, kis- és középvállalkozás, amelyik versenyképes akar lenni ma Magyarországon?

Miklóssy Ferenc: Csak az a vállalkozás képes hosszabb távon megmaradni, amelyiknek van stratégiája. Nálunk sajnos, sok kényszerből, átmeneti időre alakult, például kedvezőbb adózási feltételek miatt. Általában elmondható, hogy a tudás, az információ megszerzése szempontjából a mostaninál jóval aktívabbaknak kellene lenniük a vállalkozásoknak; gyakran arra várnak, hogy valaki megmondja nekik, mit csináljanak, a piackeresés kényszere sokakhoz még nem jutott el. A kapitalizmust választottuk, akkor kapitalista módszerekkel kell élnünk: sokkal több kezdeményezőkészség, önállóság, egyéni ambíció, tanulás, innováció szükséges a vállalkozások részéről. Hangsúlyozni kell azt is, hogy versenyképes hazai kkv-szektor nélkül a multinacionális cégek sem tudnak megfelelően működni! Korábbról van jó hazai példa, ilyen volt a ’60-as években a százhalombattai olajfinomító építése. A szovjetekkel szemben elértük, hogy mi építsük, komplex stratégia volt rá, hogyan készüljön el, hogyan működtessük – az oktatástól kezdve a termék eladásáig kitalálva! Fejlesztettük a vegyiparunkat, kiképeztük hozzá a műszaki értelmiséget; a finomító korának világviszonylatban is az egyik legmodernebb létesítménye lett. Ma ez a stratégiai gondolkodás hiányzik. Lenne mit tanulnunk például a finnektől, akiknek nincsenek természeti erőforrásaik, a ’90-es évek elején pedig jobban padlón voltak, mint mi. De megérezték, merre induljanak, telekommunikációban fejlesztettek, megcsinálták hozzá az oktatást, ma az élmezőnyben vannak. Bár büszkék vagyunk a Nobel-díjasainkra, úgy tűnik, most épp a „szoftverünk” nem megfelelő!

Változott-e az üzleti világ, az üzleti kultúra az elmúlt tíz évben a jogszabályok betartása, az adókerülés szempontjából?

Miklóssy Ferenc: Határozottan jó irányú elmozdulás van, a piac tisztulása fontos érdeke azoknak, akik tisztességesen vállalkoznak. Így például az elektronikus pénztárgépek ebbe az irányba mutatnak, vagy a legújabban bevezetett EKÁER, ami kapcsán utólag az nehezen érthető, eddig hogyan lehetett nélküle működni. Például amikor valamely tócóskerti panelház tizedik emeletére egy komplett gabonatároló volt bejegyezve? Jogkövetőbb lett a cégek magatartása is, de a vállalkozási kultúrának sokat kell még javulnia, sokkal tudatosabbá válnia. Igaz, Ausztriában sem 20, hanem 200 év alatt alakult ki a vállalkozói réteg. Bár ez számunkra sovány vigasz…

– Szőke Tímea –


Miklóssy Ferenc

gépgyártás-technológus, gépészmérnök, mérnök-közgazdász

  • Született: 1944, Kőszeg
  • 1982-től a Keviép Kft. igazgatója
  • A Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke
  • A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara általános alelnöke
  • Debrecen díszpolgára
  • Finnország magyarországi tiszteletbeli konzulja

(Forrás: Wikipédia/Hajdú-Bihar megyei magazin 2014. 07.11.)

 

 

 








hirdetés