Fáradhatatlanul kutatja az öregedés időtlen titkait a neves professzor

Debrecen - A tudós szerint mindenhol félnek az életkor hosszabbításától, hát kinek érné meg az…?

Megöregszünk majd, és abban az lesz a szép… – énekli napjaink egyik népszerű zenekara. Nos, mi lehet abban a szép? Inkább annak örülnénk, ha valóra válna a mesék fantáziavilága, amelyben az örök fiatalság forrását lehet megtalálni. Ezt a forrást hazánkban – államilag finanszírozva – már nem keresik. Van viszont valaki, aki erre tette fel az életét, s mivel 80 évesen még remek egészségnek örvend, a mai napig folytatja a kutatást. Lehet, hogy ő már megtalálta az öregedés megállításának titkát?

A hétköznapi teendőkkel, úgy mint sok folyadék fogyasztása vagy ilyesmi, nemigen tudunk beleavatkozni

Zsolnai-Nagy Imre

Hetvenedik születésnapján, 2006-ban is készült egy interjú, s most, a közelmúltbeli 80. alkalmával is felkerestük. Higgyék el, az utóbbi tíz év alatt semmit nem öregedett dr. Zsolnai-Nagy Imre.

Hatvan éve az egyetemen

Ha nem is elefántcsonttornyában, de alagsori kis irodájában találtuk Zsolnai-Nagy Imre gerontológust, aki 2006-ig, nyugdíjba vonulásáig önálló tanszéket vezetett. Azóta nincs már kísérletes gerontológia tanszék a Debreceni Egyetemen, de a kis szobát használhatja, cserébe az általa 1982-ben alapított Archives of Gerontology and Geriatrics című nemzetközi folyóirat aktuális számait megkapja az intézmény könyvtára. Az alapító-főszerkesztő 2012-ben egy skót kutatónak adta át a feladatot, de a lektorálásból a mai napig kiveszi a részét. Mivel a geriátriai kutatások magyar nyelven szinte teljesen elérhetetlenek, nagyon kellett figyelni a professzor minden szavára.

Nem cél az életkornövelés?

– Miért is hosszabbítanánk az életünket, amikor a magyar férfiak nyugdíj-korhatára 65 év, a valóságos átlagos életkoruk ennél még egy évvel sem hosszabb, a várható átlagéletkor pedig (ami a ma született gyermekekre vonatkozik) alig három évvel több. Ez utóbbi paraméter ugyan Japánban férfi-nő átlagában több, mint 81 év, de ez senkit nem érdekel. Ez a világ legjobb biznisze, hiszen nem kell évekig nyugdíjat fizetni – zárjuk rövidre a miérteket a professzorral. Ettől persze nem áll meg az élet – pedig pont ezt szeretnénk, megállítani az éveket, nem? –, a kutatás tehát – tanszék híján is – folytatódik. Bár a beszélgetésünk alapja az öregedési folyamat alapvető megértése volna, szerencsém van, mert Zsolnai-Nagy Imre közérthetően pótolja ki hiányos tudásomat. Azt a tudást, amit főleg a tévé- és egyéb reklámok tápláltak a kollagénről, a szabadgyökökről és egyéb – kenhető és szájon át szedhető – „okosságokról”.

– A kísérletes gerontológia mint önálló kutatási terület lényegében csak a 20. század közepétől kezdve nyert igazán polgárjogot. Az elmúlt hatvanöt évet az elméletek keresése jellemezte, aminek eredményeképpen született is több mint kétszáz teória vagy magyarázat arra vonatkozóan, miért is következik be az élő egyedek öregedése. Már az elméletek nagy száma is arra utal, hogy mind a mai napig nincs átfogó, a kutatók többsége által elfogadott olyan felfogás, amely kielégítő magyarázatot adna a folyamatra, vagy pláne nincs olyan elmélet, ami alapján az állatok vagy az ember élettartamát sikeresen lehetett volna meghosszabbítani, akár csak kísérleti jelleggel is – ábrándít ki a szaktekintély.

Egyre kevesebb víz

De megnyugtathatunk mindenkit: a sok kutatással eltelt évtized azért nem marad eredménytelenül, hiszen a kémcsőből sikerült számos következtetést levonni. Éppen annak révén, hogy a különféle elméletek realitását próbálták ellenőrizni. Ehhez Zsolnai-Nagy Imre magyar-olasz koprodukciós labort használhatott, ahol minden feltétel rendelkezésére állt.

– A biológiailag jól megalapozott tényekből kell kiindulni. Például az élő egyedek legáltalánosabb tulajdonsága, hogy a legkorábbi egyedfejlődési állapotban magas a víztartalmuk (az emberi petesejt megtermékenyítve kilencvenkét súlyszázalék vizet és nyolc százalék szárazanyagot tartalmaz). Innen az érett egyed kialakulásáig olyan fizikokémiai változások mennek végbe, amelyek lényegi része a szárazanyag-tartalom megnövelése – szervenként változóan ugyan, de akár harminc-negyven százalékig –, miközben a víztartalom lényegesen csökken. Mivel ezt a folyamatot egy sejtmembrán-szabályozta automatizmus tartja fenn, amely nem kapcsolódik ki az optimális egyedi teljesítőképesség kialakulásakor, lényegében a tovább folytatódó vízvesztés lesz az önkorlátja az enzimek működési sebességének, ami elvezet az öregedés során tapasztalható változásokhoz – avatott be.

Csodakamuk

Remélhetőleg most az olvasóknál is leesett a tantusz, s kezdjük kapisgálni, hogy az öregedési folyamatban a főszerepet a sejtmembránnak kell tulajdonítanunk, amelyben folyamatos és elkerülhetetlen szerkezeti és működési elváltozások lépnek fel az élet minden egyes időpillanatában. A sejtmembrán funkciójának komplex megértése feltárhatja az öregedésben játszott komplex szerepét – tudtuk meg. Bizony sok kérdést feltettünk ezután: de hát a reklámok, amelyek etetik, itatják velünk a kollagénes porokat, öregedésgátló hatóanyagokat…?! De elég volt a professzor arcát nézni, hogy magunktól is átgondoljuk, mindezek hogyan is juthatnának el a sejtmembránig, különösen a főszerepet játszó agysejtek esetében?

– Az élettartam meghosszabbítására irányuló állatkísérletek során olyan molekulákat vittünk be a sejtmembránokba, amelyek szabadgyök-rabló hatásaik révén a membrán mérhető életkorfüggő változásainak lassítását okozták – mondta, kitérve a szabadgyökökre is, amelyek sokat emlegetett és kárhoztatott melléktermékei az oxigénfogyasztásnak. – Egyes elméletek szabadgyök-rabló molekulák gyógyszerként való szedését javasolták. Kutatásaim szerint viszont alapvetően szükség van a szabadgyökökre az élő állapot fenntartásához, s bár vannak nemkívánatos mellékhatásai, kikapcsolásuk az élet végét jelenti.

A szabadalom

Arra a kérdésre, hogy mi az a legutolsó eredménye az öregedést megállítandó, a doktor úgy felelt: volt egy találmányuk. Először az 50-es években szintetizálták francia kutatók a centrofenoxin nevű molekulát, ami javítja az agysejtek általános állapotát, és képes agyvérzés után is regenerálni a kiesett agysejtek működését. – Ezt az információt tovább kutatva, a hatásmechanizmusát bizonyítandó számos kísérletet végeztünk el, és sikerült szintetizálni egy másik molekulát is, amely még hatékonyabbnak bizonyult. Patkányok közepes élettartamát az eredeti molekula körülbelül húsz százalékkal hosszabbította meg, míg a javított molekula esetében ez az érték negyven-negyvenkét százalék volt, mindenféle toxikus mellékhatás nélkül. Ezt az új molekulát 1984-ben a Biogal Gyógyszergyár támogatásával szabadalmaztattuk, s megkezdődtek a további vizsgálatok. A gyár átalakulásakor azonban elfelejtődött a szabadalmi díj kifizetése, s amikor ez 2000 után kiderült, a több mint harminc országban érvényes szabadalomból csak kettő maradt; ezeket megvette egy egyiptomi gyógyszergyár azért, hogy lehetőleg ne legyen belőle konkurenciája az általuk gyártott és forgalmazott, centrofenoxint (az első megtalált molekulával) tartalmazó gyógyszernek, de már ez a csonka szabadalom is lejárt 2004-ben – magyarázta.

A centrofenoxint itthon hiába keressük, a gyógyszertárak nem forgalmazzák. Viszont külföldről könnyen beszerezhető, Zsolnai-Nagy Imre 40 éves kora óta kettesével szedi, mellékhatása nincs. Arra, hogy az ő, elméletileg még hatékonyabb találmányából mikor lesz végre gyógyszer, azt a választ kaptuk, hogy vannak érdeklődők a lejárt szabadalom iránt, tehát van esély arra, hogy egy magyar tudós vigyen közelebb minket az – ha nem is örök, de hosszabb – élet forrásához.

Új trend

Az sem titok, hogy a 90-es években a növekedési hormonnal kezdték lassítani az öregedési folyamatokat. Mily különös, hogy kiderült: a sejtmembránban van az ezt érzékelő receptor is. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a növekedési hormon fajspecifikus (tehát egy patkány hormonját az ember nem hasznosíthatja), ezért a beavatkozás igen költséges, de kivitelezhető. Ennek a drága eljárásnak is vannak követői hazánkban.

Azért arra is kíváncsiak voltunk, hogy egy átlagember mit tehet az öregedést lassítandó? Avagy mit eszik, mit iszik, mit ajánl a professzor?

– Az öregedés nagyon lassú folyamat. A hétköznapi teendőkkel, úgy mint sok folyadék fogyasztása vagy ilyesmi, nemigen tudunk beleavatkozni. Nyilván az egyensúly a normális működéshez nagyon fontos; jó, ha az életmódból az ártalmakat kivesszük. De például az alkohol is szabadgyök-rabló, többek között ezért kábulunk el, ha sokat iszunk. Én időnként megiszom egy pohár bort. Az étkezésről pedig annyit, hogy állítólag egészségtelenül eszünk. Mégis tovább élünk, mint száz évvel ezelőtt…

- Barak Beáta -