A fociról általánosan

Miért is szeretnének az egyes résztvevő csapatok mindenáron bizonyítani? Miért akar mindenki a legjobb lenni?

Az erre adandó válaszok természtesen egyéni meglátásokból születnek, s az elismerést nem az általuk leadott interjúkban vagy a győzelemért járó díjakban vívják ki. Hanem a csapatszellemben, amit a pályánnyújtanak. És hogy tisztességgel, becsülettel, egymást nem megsértve vagy megverve vonulnak le a pályáról, hanem azzal a tudattal, hogy most győzött a jobbik.

Olykor elcsattan egy pofon

A “tiszta” játék fogalma ma már nagyon halovány jelenség. Régen a rivális csapatok elővonultak és elkezdték az egymás elleni harcot, ám ha időközben történt egy esés vagy egy véletlenszerű lökés, tisztelettudóan elnézést kértek. Mi a helyzet most? Lehordják a másikat, olykor elcsattan egy pofon, aztán jön a bíró és nem győzi lecsillapítani a kedélyeket. 4 évvel ezelőtt a spanyolok és hollandok hasonló cipőben jártak. Kiállítások, sárga lapok – eluralkodott a káosz a pályán.

Ebből a szempontból nézve pedig jogosan tehetnénk fel a következő kérdést: Ez lenne ma már a foci? Azon sportok egyike, amelyik a durvaságot többé nem mellőzheti? Nem arról kéne szólnia a 90 percnek, hogy amelyik csapat többször viszi a labdát a hálóba, az lesz a győztes? Jó kérdés!

Sokan közülünk (különösebben a férfiak) már türelmetlenül várják, hogy megszólaljon az első sípszó. És talán akadnak olyan személyek is (inkább az idősek körében), aki bíznak abban, hogy a játékbeli egyenrangúság még nem halt ki!

Sitku Csaba