A festészet nem csak egy szűk csoport kiváltsága

A Déri Múzeum régi képtárában Fodor Éva Irén művészettörténész tartott tárlatvezetést szerdán, a magyar festészet napja alkalmából
A Déri Múzeum régi képtárában Fodor Éva Irén művészettörténész tartott tárlatvezetést szerdán, a magyar festészet napja alkalmából - © Fotó: Matey István
Debrecen – A magyar festészetet ünnepelhetjük ma Szent Lukács, a festők védőszentjének napján.

  • A cívisváros lakói szerencsének mondhatják magukat, számos lehetőség kínálkozik a képzőművészet iránt érdeklődőknek, hogy megismerjék a világhírű remekműveket, a múlt hazai nagyjainak kifejezésmódját vagy korunk alkotóit, illetve a szárnybontogatók ötleteit. De leginkább saját magunkat – három debreceni művész is ezt hangsúlyozta megkeresésünkre.
  • „A vászon tükörként szolgál: a vonalakban, színekben benne van az alkotó aktuális lelkiállapota és a néző is beleláthatja a saját érzéseit” – vallotta Halmi Zsolt grafikus-művésztanár.
  • „Nem baj, ha egy-egy képen nem azt látjuk, amire a művész gondolt. Az igazán jó alkotások minden egyes óra nézéssel új olvasatot, értelmezési síkot kapnak” – mondta Szabó Károly kortárs festőművész.
  • Potyók Tamás festőművész pedig úgy fogalmazott: „Az emberről mély ismeretet ad minden szempontból, szellemileg, lelkileg is a művészet iránti érdeklődés. Ez a kor, amiben egyre inkább a személytelenség a meghatározó, fokozottan fontos szerepet kapnak a kreatív dolgok. Azon folyamatok, alkotások, amelyekben az emberek önmagukra ismerhetnek nem felületes módon, hanem bensőségesen megélve. A jó művészet mindig személyes.”

A képzőművészetre, különösen a festészetre sokan gondolnak úgy, mintha egy szűk csoport kiváltsága lehetne az efféle élményszerzés, akár alkotói, akár befogadói szinten. A tárlatoktól való távolmaradás okának firtatásakor gyakori válasz: nem értek hozzá. Három debreceni alkotó vallja, érdemes leküzdeni az erre irányuló feszélyezettséget, mert egyedi, másként aligha megszerezhető élménnyel gazdagodhatnak a művészetek iránt nyitottak.

A kreatív gondolkodás, a szép­érzék, így a rajzolás nem csak a művészeti pályára lépőknek fontos, az élet egyéb területein is hasznunkra válik ezek fejlesztése – hangoztatta a Kós Károly Művészeti Szakközépiskolában egykor pallérozódó, ma pedig okító Halmi Zsolt festőművész. A grafikával és képregényekkel is foglalkozó művésztanárnak több olyan ismerőse van, aki hobbiként azért fest, mert ez kikapcsolja, és mert szereti a felszabadító érzést, amit valaminek a létrehozása okoz. Az expresszív, szürrealista stílust kedvelő művész arra biztatott, ne tartsunk még az első pillantásra értelmezhetetlennek tetsző, absztrakt festményektől se, mert biztosan ér minket egy új hatás. Felfedezünk a szín- vagy formavilágban valami hozzánk közel állót.

Kérdezni ér

– Érdemes elmenni kiállításmegnyitókra, kísérőprogramokra és megkérdezni a jelenlévő kortárs alkotókat: ott az a paca a képen, hogy került oda – bátorít Szabó Károly festőművész, a szabad művészetek doktora. Mint mondta, a néző a válasszal nem fogja megérteni az elmúlt háromszáz év modern művészeti nyelvét, de közelebb jut valamihez, megborzolja a saját addigi elképzelését a képzőművészetről, s talán egy hónap múlva elé kerülő újságcikk olvasásakor vagy egy másik tárlat megnézésekor „aha-élménye” lesz. S szívesen indul újabb felfedezőútra.

fe3Fotó: Matey István

Miért volna szégyen a kérdezés? Az elektromos hálózattal a körtebecsavaráson kívül semmit sem tudok csinálni. Ha baj van, hívok egy szakembert, aki nem fog kinevetni, hanem elmondja, hogy lecsapta a biztosítékot, és itt kell felkapcsolni. Emiatt legközelebb nem hívom ki, de az első lépéseket meg kell tenni. A művészet befogadása komplexebb ennél, de a mechanizmus épp ilyen egyszerű.

Vizuális kommunikáció

A Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium egykori tanulóját, ma pedig tanárát a jövő alkotóinak fejlesztéséről is kérdeztük. – Bárkinek taníthatók az alaptechnikák, az arányok, míg a látásmód, a vizuális nyelv táplálkozik hozott tudásból, személyiségből, intelligenciából, környezeti hatásokból. Utóbbinál legfeljebb iránymutatást adunk, konzultálunk velük, hogy kialakulhasson a saját kifejezési nyelvük. Arra sarkallom őket, hogy folyamatosan beszéljenek a tanáraikkal.

Nem véletlenül emlegetik az utóbbi években leginkább úgy a képzőművészetet, hogy vizuális kommunikáció. Továbbvisz minket, ha verbálisan is meg tudjuk fogalmazni, amit manuálisan szeretnénk létrehozni”

– fogalmazott Szabó Károly.

Világnyelv

A diskurzus előrevisz minden színtéren, s Potyók Tamás úgy véli, a megyeszékhelyen van is erre fórum. „Lehet olyan életformát kialakítani, amelyben a festészetnek helye van. A képzőművészet iránt érdeklődők egymásra tudnak találni, s építően hatni. Egyre több kiállítás nyílik a legkülönbözőbb helyszíneken. Az érdeklődőknek módja van képzőművészettel, sőt az alkotókkal találkozni.” A Holló László-díjas festőművészt faggattuk katartikus nézőként megélt pillanatokról. „Emlékezetes a találkozás Michelangelo Pietàjával. Nagyon szeretem a magyar festészetet a mély tartalmai miatt. Ha Csontváry Kosztka Tivadar képeit látom eredetiben, sok mindenen elgondolkodom. Mi is az a festészet, a személyesség? Mik azok az üzenetek, amelyek – bár a festmények jóval korábban készültek – ma is aktuálisak lehetnek mindenki számára? A monumentalitás, a létezés azonféle egybenlátása, amit a Taorminánál vagy a Baalbeknél képes megfogalmazni, egyetemes. Nemcsak nekünk érvényes, hanem a világon mindenhol.”

Az alkotás tiszta folyamatát élvezi

Két olyan fiatal gondolataira is kíváncsiak voltunk, akik a művészeti középiskola diákjaként az alkotói pályára készülnek. A 12. évfolyamos Stanik Ádám a Kós ötvösképzésén fejlődik. Bár annak idején, gyerekkorában egy páncélkészítő bemutatója babonázta meg, tudja, a fentiek elengedhetetlenek a szakmához. „Az alkotás tiszta folyamata tetszik a leginkább. Élvezem, hogy a félkész fémtermékekből, lemezből, rézhuzalból a közreműködésemmel összeáll egy kész termék az elképzeléseim szerint.”

Kicsák Erzsébet a Medgyessy-gimnázium festő szakos, 13. évfolyamos tanulója. Fontosnak tartja, hogy mindenki nyitott legyen a művészetre, mert a hétköznapitól egészen eltérő látásmódot tapasztalhat meg, aki kapcsolatba kerül alkotásokkal. Vele is előfordult egy kassai tárlat után. A művész egy törpenövésű holokauszttúlélő, aki vászonra vitte a táborban megélteket. Erzsébet jobban értékeli a mindennapi apró örömöket, akár a napfényt, az egészségét, amióta látta a képeket. Ha ő maga ragad ecsetet, kikapcsol, a rosszkedve elszáll.

Olyan, mint egy érdemi vita. Megkönnyebbülök, mintha lerendeztem és lezártam volna valamit.”

HaBe


Fotó: Derencsényi István
Debrecen - Neuberger István festő- és grafikusművész „A hetedik harsonaszó – Kapcsolódások a Bibliához” című kiállítása a magyar festészet napjához kapcsolódóan szerdán nyílt meg a Kölcsey Központban. Neuberger István alkotói pályája azt tükrözi, hogy számára sohasem volt idegen a bibliai téma, m...