„A felsőoktatás jó befektetés az államnak”

Akt.:
Bács Zoltán
Bács Zoltán - © Fotó: Matey István
Debrecen – Egyensúlyban a Debreceni Egyetem: 2015-ben milliárdokkal csökkent az adósságállomány – mondta a Hajdú-bihari Naplónak adott interjújában Bács Zoltán kancellár.

A Debreceni Egyetem gazdálkodása fejlődött legfőképp az elmúlt egy évben; itt sikerült leginkább csökkenteni az adósságállományt és növelni a bevételt – olvasható egyebek mellett az egy éve felállt egyetemi kancelláriák tevékenységét vizsgáló minisztériumi bizottság jelentésében. Bács Zoltán kinevezése előtt éveken át dolgozott a Debreceni Egyetem gazdasági ügyeiért felelős főigazgatójaként, de míg korábban a rektor volt a közvetlen felettese, addig most a miniszterelnök nevezte ki kancellárrá az emberi erőforrások miniszterének javaslatára.

Mostani munkája miben különbözik a főigazgatói tevékenységtől?

Bács Zoltán: A főigazgató a rektor beosztottja volt, míg a kancellár mellérendelt szerepet tölt be az oldalán. A rektor az oktatás-kutatást, a tudományos életet viszi, és ő az egyetem első számú vezetője. A kancellár a gazdálkodásért, a működtetésért felelős. Ez a kettős szereposztás kikényszeríti kettejük harmonikus együttműködését, legalábbis sikert csak így lehet elérni. Megjegyzendő, a kancellária felállásakor nem a nulláról kezdtem a munkát a rektorral, hiszen gazdasági főigazgatóként tevékenykedtem az azt megelőző 3 évben. Tehát adott volt a zökkenőmentes együttműködés lehetősége, amit valóra is váltunk rektor úrral. A korábbi munkát folytatjuk, csak kicsivel másabb jogi felállásban. Nem érzem, hogy ez jelentősen módosította volna az egyetem napi működését, ugyanakkor a felelősségemben komoly változást hozott, hiszen mindenért, ami pénz, ami működtetés, a kancellár a felelős.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

A Debreceni Egyetem jó gazdasági kondíciókkal bír. Mi a stabil helyzet kulcsa?

Bács Zoltán: A gazdasági mutatók a korábbi években is jók voltak, most talán még jobbak. Amíg azonban másutt az egyetemi karok az úgynevezett keresztfinanszírozás keretében működnek, tehát a jobban finanszírozottak forrást kell, hogy átadjanak a gyengébben dotáltaknak és ezen vitatkoznak hónapokig, addig mi bázisalapon állunk a költségvetéshez, és ezt igazítjuk teljesítménymutatókkal. Az igazság az, hogy az egyetem finanszírozása nem a módszertantól függ az elmúlt 15 év alapján, hanem az állami költségvetési számoktól. A működés során pedig ugyanazt kell csinálnunk évről évre. Tehát, ha a közben alakuló metodikához igazodnánk azonnal, akkor a belső számok változnának adminisztratív módon, miközben a napi tevékenység változatlan. Debrecenben 2000-től 2013-ig úgy dolgoztunk, hogy a három nagy egységnek, vagyis az orvoscentrumnak, az agrárcentrumnak és a tudományegyetemi karoknak volt pénze. A centrumok döntötték el, hogy miből működjenek, melyiknek mi legyen a dolga és milyen mértékben és módszerrel járuljanak hozzá a közös érdekű feladatokhoz. Kellett ez az időszak fejlődéstörténetileg, különben nem alakult volna ki az a működőképes egyensúlyi szerkezet, amelyet az immár ténylegesen egységes egyetemen is továbbviszünk. De más szempontok szerint, kari struktúrában, és három üzletágban (oktatás, betegellátás, agrártevékenység). Közös elvünk, hogy az egyetemet fent kell tartani, a teljes tevékenységre szükség van. Ha az intézmény állami támogatása nem változik alapvetően, akkor a különböző karok állami forrású finanszírozásának mértéke sem változhat 5 százaléknál nagyobb mértékben, az aktuális teljesítménytől függetlenül. Ez ad bizonyos stabilitást, legalábbis rövidtávon. Az, hogy ki, mennyit tud behozni a piacról, már az adott egység teljesítményén múlik. A lehetőség mindenkinek adott az oktatásban és a kutatásban is.

Milyen elvárásai vannak a fenntartónak?

Bács Zoltán: A legfontosabb, hogy sokkal szorosabb a kapcsolat az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a kancellár között, mint amilyen a gazdasági főigazgató idejében volt. A Palkovics László államtitkár által vezetett Felsőoktatási Államtitkárság szisztematikus munkát végez a felsőoktatási stratégia mentén, ami az intézményeknek is igazodási pontot jelent. Fő elvárás a költségvetés szigorú követése, az intézmény szabályszerű működése, az államháztartási és a közbeszerzési szabályok betartása, valamint új, üzleti stratégiai gondolkodás meghonosítása. Mindez nekem nem okozott meglepetést, hiszen korábban is ez volt a dolgom, a kollégákkal együtt igyekszünk megfelelni a nagyon szerteágazó előírásoknak, ami nem mindig könnyű. Hiszen az állami egyetemre, mint költségvetési szervre, a hivatali szabályok vonatkoznak, ugyanakkor a rugalmas nemzetközi piaci versenyben kell helytállnunk, nemzetközi rangsorokban előrelépni. A világon körülbelül 18 ezer egyetem van, ezek közt az első 500-ban lenni – több rangsorban is – nagy dolog, de természetesen folyamatosan javítani szeretnénk a pozícióinkon.

Hogyan, milyen áron sikerült a Debreceni Egyetem 5 milliárdos tartozását félmilliárdra apasztani?

Bács Zoltán: Körülbelül 90 milliárdos költségvetéssel működik az egyetem. A 4,5 milliárdos adósságcsökkenés nagy összeg, a költségvetés mintegy 5 százaléka. Ésszerűsítettük az egyetem működési rendszerét, sok mindent központosítottunk, egy folyamatban intézzük. A belső hiányok jelentős részét adminisztratív intézkedésekkel számoltuk fel. Voltak pályázataink, amelyeket korábban előfinanszíroztunk és az elmúlt évben kaptuk meg a forrást. Tartalékot is mindig tervezünk a büdzsébe. Alapvetően szigorúbb gazdálkodással faragtuk le a hiányt. Nem érzem, hogy húsbavágó visszafogások lettek volna, inkább csak ésszerűsítések, állások megszüntetésére ilyen indokkal nem került sor. A betegellátási hiány konszolidálására kaptunk külső segítséget is.

Mit érezhettek az oktatók, a hallgatók az átalakításból?

Bács Zoltán: A korábbinál több a központosított eljárás, amelyek nagyobb adminisztrációt és odafigyelést igényelnek. Csökkent a rugalmasság, ugyanakkor az állam kockázata kisebb. Tudomásul vesszük, hogy ezt és így kell csinálni. Például az utazást tekintve mindenki eljut oda, ahová szeretne, csak egy kicsit bonyolultabban. Kancellári pályázatom legfontosabb eleme az volt, hogy a kiszolgáló apparátus szolgáltató jellegű legyen. Próbáljuk az oktatás, a kutatás, a betegellátás és egyéb területek napi működéséhez szükséges hátterét az államháztartási szabályok betartásával megteremteni. Ez néha konfliktust okoz, mert magánemberként egy-egy ügyet rugalmasabban el tudnánk intézni, például az utazásszervezés terén. Ám 2014 szeptembere óta a felsőoktatási intézmények kötelesek a központosított közbeszerzés szabályait betartani, nem úgy megy, hogy elmegyünk egy utazási irodába és megrendeljük az utat, hanem rigorózus folyamat betartása mellett kell intéznünk. Ez fontos terület, hiszen az oktatók-kutatók nemzetközi térben működnek, rengeteg kongresszusra, workshopra mennek, sokakat érint.

Az intézmény gazdasági átvilágítása is megtörtént. Mi következett ebből?

Bács Zoltán: Az átvilágítást korábban külső cég végezte, de nem tudtunk meg többet, mint amit egyébként is tudunk magunkról. Most saját magunk végeztük el az átszervezéssel együtt. A 370 fős kancellárián, vagyis a kiszolgáló létszámban (ez a 6200 egyetemi dolgozó 5 százaléka, azaz optimális arány) ma 37 vezető dolgozik a korábbi 55 helyett. Más egyetemeken ez az arány sokkal magasabb. Egységesítettünk minden folyamatot, kevesebb eljárást bonyolítunk, sok külső szakértő szerződését megszüntettük, feladataikat mi magunk látjuk el. Ebből adódik, hogy a kollégáim rengeteget dolgoznak, de sok tízmillió forintot takarítunk így meg, köszönet is jár érte mindenkinek. Az utóbbi másfél évben párhuzamosan több változást kellett menedzselnünk: átállni a kancellária rendszerre, a centrumok megszűnése miatt átszervezni az egyetemet, a megváltozott államháztartási számvitelhez igazítani a számviteli rendszert, 10 év után verzióváltást végezni a gazdasági-informatikai rendszerben. Egy-két hónapja már a jövőre is tudunk gondolni. Ha az állami szabályozás és a finanszírozás nem módosul, akkor nem tervezünk további változásokat, inkább vigyáznánk az oktatóinkra, a kutatóinkra, jobb lehetőséget teremtve a munkájukhoz, hiszen ők is nagy megterhelésnek vannak kitéve. Nálunk egy oktatóra átlagosan 30 hallgató jut, ezért bizonyos hazai rangsorokban rosszul állunk, ahol ez szempont, viszont a pénzügyi egyensúlyunk – ezzel is összefüggésben – a legjobbak között van.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Orbán Viktor szerint hosszabb távon az egyetemeknek önfenn­tartónak kell lenni. Ez milyen feltételek mellett teljesülhet?

Bács Zoltán: A Debreceni Egyetem éves költségvetése 90 milliárd forint. Ebből állami képzési feladatokra 17-18 milliárd forint állami pénzt kapunk. Azaz, nem mi, hanem a támogatott hallgatók, akik tanulmányi szerződést írnak alá. Az állam azt kéri az egyetemtől, hogy nyújtsa a szerződés szerinti képzést. A diploma megszerzése a hallgató felelőssége. Ha mégsem végzi el az egyetemet, akkor a pénzt vissza kell fizetnie az államnak. Az oktatási saját bevétel közvetlenül piacról származik, magyar és külföldi hallgatók fizetnek a tanulásért, ez a rész folyamatosan növekszik. A 30-32 milliárdos egészségügyi finanszírozást sem ajándékba kapjuk, hanem teljesítmény-elszámolás alapján az OEP-től, utólag. A pályázatokkal versenyben vagyunk másokkal. Mindezeket figyelembe véve az egyetem e tekintetben már ma is önfenntartó. Ha az állam azt mondaná, hogy nincs szüksége szakemberekre és nem támogatná a hallgatók képzését, abban az esetben piaci alapon kellene megmaradni. Akkor a saját oktatási bevételeink növekednének, de biztosan lennének olyan aspiránsok, akik legyenek bármilyen tehetségesek, nem tudnák finanszírozni képzésüket. Megjegyzem, egy 2011–2014-es időszakra készített számításunkból kiderül, hogy az egyetem által fizetett adókból és járulékokból folyamatosan több állami bevétel képződött, mint az állam nyújtotta évi 17-18 milliárdos, támogatott hallgatók utáni finanszírozás. A négy év alatt 9 milliárd forinttal több jutott vissza az állami büdzsébe az egyetem teljes tevékenysége által, mint amennyit az intézmény költségvetési finanszírozásként kapott. Amellett tehát, hogy kiképeztük a hallgatókat, gazdaságilag is értékelhető a teljesítményünk. A felsőoktatás tehát összességében jó befektetés az államnak, hiszen sok tudás képződik itt, és egyben regionális gazdaságszervező, innovációs motor is lehet az intézmény, ha képes úgy viselkedni, nem beszélve a társadalmi hatásról.

Ma nehezebb megtartani a felkészült kutatókat, tudósokat, mint 10 évvel ezelőtt?

Bács Zoltán: Nehéz, mert sokkal jobban kinyílt a világ. Bár mostanra az a lehetőség is adott, hogy az ember külföldön dolgozik, mégis Magyarország az otthona, hiszen repülővel a világ bármelyik pontja elérhető. Leginkább az orvosi területeken van mozgás, de az is egyértelmű, hogy a Debreceni Egyetemen dolgozni, kutatni az presztízs. Nagyon fontos a 18-20 éves korosztály itthon, sőt a régióban tartása, ha ugyanis az egyetem után itt kezdik a pályájukat, akkor a legtöbben itthon is járják végig a tudományos utat. Ha azonban máshol indul az életük, nehezebb lenne a dolgunk.

Melyek a 2016-os év fő célkitűzései?

Bács Zoltán: Mivel már elfogadták a jövő évi költségvetést, úgy látjuk, a felsőoktatásban az ideinél valamennyivel több pénz lesz. Előttünk az oktatók-kutatók béremelése, és a többi dolgozónál is a 150 ezer forintos minimum határ, ez utóbbit viszont az intézménynek kell kigazdálkodnia jelenlegi ismereteink szerint. A 2007–2013-as uniós pályázati ciklus végére értünk, úgyhogy most olyan átmeneti időszak következik, amikor pár hónapig nem lesz EU-s finanszírozású pályázatunk. Bízunk abban, sőt biztosak is vagyunk benne, hogy ezen a téren továbbra is sikeresek leszünk, már csak azért is, mert az egyetemi alkalmazottak egy részének tevékenységét ebből finanszírozzuk. Büdzsénket tekintve, az alapműködés terén, azt hiszem, nem lesz változás 2016-ban.

– Kovács Zsolt –








hirdetés