„A feleségemet is Borzinak hívom”

„A feleségemet is Borzinak hívom”
Ritka pillanat, amikor úgy érezzük, nem is kívánhatnánk jobbat. Elégedetten parkoltunk le a hatalmas területen épült kertesház előtt, már ekkor sejthető volt, hogy Borzi kutyánk hazatalált.

Megérkeztünk a családlátogatásra örökbefogadott menhelyi kutyusunk új otthonába.

Imre a „falkavezér”, matematika-informatika tanár lelkesen fogadott minket, s máris a névváltoztatás okait pedzegette mosolyogva. „A feleségemet is Borzinak becézem, így váltani kellett. Két Borzi nem férhet meg egy házban.” Jogos.

Nem bírt betelni a kisebb küldöttséggel Bihar, merthogy hegyen-völgyön, s közel-távol így hívják már a fekete kócos jószágot. Ugrabugra nyalogatós, részünkről visongós bevezető után szóba került a család Tortája is.

Az oktatást segítő munkatárs, Torta egy szélvész vadászgörény gyerkőc, akivel fotósunk nagy örömére közelebbi ismeretségbe kerültünk. Mi van itt, állatkert?- gondoltam magamban. És nem jártam messze a valóságtól. Az ízig – vérig állatbarát, s hozzáértő fiatalasszony Zsuzsanna, a miskolci Vadaspark Zoo-pedagógusa. Nem tudtam mi is az… meghívott, látogassak el majd egy órájára, hiszen nekünk kisebb-nagyobb humanoidoknak szól az oktatás Torta jelenlétében. Én szeretem az édességet- gondoltam magamban, miért ne mennék?

A család egy nagy barátot és jelzőkutyust keresett elpusztult németjuhászuk helyére. Mivel ismerik az állatsegítő alapítványt, s a BOON-on nyomon követték örökbefogadási ötletünket, könnyedén megszületett a döntés: Borzi vagy Lizike. Lizike szép, Borzi viszont szabadúszó és alkalmazkodó- mondta a családfő. A versenyt már virtuális távlatokból is Borzi nyerte. Zsuzsanna egyetlen kikötése, ami érthetően kizáró ok egy kétgyermekes család esetében, hogy az első találkozásoknál működik-e a gazdi és kutya közti szemkontaktus. Borzi egy darabig állta a sarat, majd félrenézett. Nyert!

„Ezt még nem hallottátok!”- vette át a szót már sokadszorra Anna, a cserfes kis négyéves leány. – Ráhibáztál, tényleg nem – kuncogtunk mindannyian, míg elő nem adta a karácsonyi dalokat és meg nem tudtuk, hogy a barátnőjét úgy hívják, Lili. Áron-baba is megnézte, mi az ábra a betolakodókkal.

Tehát ők az új család. Borzas barátunk, ez remek.

A család egyébként nem fél attól, hogy Bihar könnyedén meg ne szokná új helyét. A menhelyről elhozni nem volt nehéz, kíváncsi természetnek bizonyult ugyanis. Már az első nap megtanulta új nevét, s a legalapvetőbb utasításokra azóta már felkapja a fejét. „Csak az a fránya idegen-kutya szag ne lenne…”- mormogta új gazdijának Bihar, amikor Imre először megpróbálta elszállásolni a bélelt ólban. – Még nem szokta meg. Inkább alszik ezen a rongyon, kint a hidegben. De majd ezt is megoldjuk idővel.

Ebben biztosak vagyunk. Fél órát ismerkedtünk, majd mennünk kellett. Valami olyasmit éreztem, mintha elengedhetnénk a kisbaba kezét, mert már stabilan áll egymagában.

Örülünk, hogy megérkeztél, Bihar.

A.A.

Előzmények:

Örökbe fogadtuk Borzit
Otthonra lelt a kutyánk

 








hirdetés