A fák nem nőnek

A fák nem nőnek
© Fotó: Derencsényi István
Avagy mégis? Egy-két idényig valószínűleg igen. Bár nem teljesen az égig, de a tőlük elvárható magasságukig. Mielőtt jó eséllyel kipusztulnának. Esetleg mégis életben maradnak. Egy kis bibivel. T. Szűcs József jegyzete.

Nevezetesen, a telepítésüket követően néhány szezonnal már tíz kilószámra kellene a gyümölcsöt ontaniuk. Ám ehhez képest nálam, és még sok sortársam kertjében, jó ha néhány darabot teremnek. Ezért hezitáltam, s közben alighanem kifutottam a telepítés optimális idejéből. Ám megeshet, hogy éppen ezzel takarítottam meg néhány ezer forintot. Pedig maguk a mostani gyümölcsoltványok bizonyára jobbak, minőségibbek mint korábban. Ám vesztü(n)kre a környezet sokkal gyorsabban és brutálisabban telítődött mindenfajta fertőzéssel. A természet nemhogy a növények virulens éltetője, hanem már-már ellensége. A virulensek immár a kórokozók. Amelyek a sok permetezés ellenére, avagy éppen ahhoz idomulva sokkal ellenállóbbá váltak. S a rájuk költött pénz lassan egyre kevesebb kertész esetében térül meg a nagyobb hozam képében. Ráadásul a korszerű vegyszerek sokszor leginkább használatuk kezdetén produkálnak mesés termést. Ám ahogyan tapasztalom, vagy inkább másoktól hallom, egy idő után nagyon sokat veszítenek hatékonyságukból. Hacsak nem cserélik még erősebb, mérgezőbb fajtára. Hogy aztán mennyi maradt az elfogyasztásukig ebből a valóban nagyon káros szermaradványokból bennük, az számomra kétesélyes.

Azt mindenesetre már leleplezték, hogy a nagy déligyümölcs termeltetők milyen veszélyes vegyszerekkel védik termékeiket, mielőtt azok a boltjainkba kerülnek. Röviden: még azok sincsenek biztonságba ezektől a kemikáliáktól, akik csak permeteznek velük. Persze, mire ideér gyümölcs, legtöbbjük „tisztának” bizonyul.

Úgy tűnik, egy ideje valami nagyon nem kívánatos elemek vannak levegőnkben (is). S egyre inkább jelzik jelenlétüket. Magam például a nyolcvanas évek elején vásárolt tíz darab gyümölcsfával évtizedekig képes voltam ellátni a családot. Sőt néha még eladásra (leadásra) is futotta. Különösen köszmétéből. Ráadásul az összesen három kipusztult fám, az alátámasztás ellenére, nyaralásom alatt, a túlzott termés, s korántsem valamilyen betegség terhétől vesztette el sorra ágait. Néhány közülük azonban még pár éve is ugyanolyan sokat, jót és rendszeresen termett, mint fénykorában. Az azóta vásárolt, kit tudja hány fám, összesen nem adott annyi termést, mint amennyi gyümölcsöt pár hét alatt vásárolni szoktam. Innen a mostani dilemmám. Nevezetesen, hogy érdemes-e mégis megpróbálni. S mellette erősen hinni.

Ám alighanem nem csupán a fák nem nőnek az égig, de reményeink sem kapnak, ha semmi nem változik, „égi” áldást. Legfeljebb némi eső képében. Igaz, a nedvesség miközben elengedhetetlen a zöldségeknek, olyan jó szállás csinálója lehet a fák, szőlőtőkék kártevőinek. Mostanában pedig még „szükség” sincs rájuk a rontást végig vinni, mert a későtavaszi, néhány órás hajnali fagyok addigra már úgyis barnára fonnyasztották virágzásban lévő fáink előző nap még gyönyörű, rózsaszín, fehér, élénkvörös, eredendően termésre termett, ám meddővé lett virágait.

– T. Szűcs József –