A debreceni sellőlánnyal, Senánszky Petrával beszélgettünk

A debreceni sellőlánnyal, Senánszky Petrával beszélgettünk
© Fotó: Matey István
Debrecen – Senánszky Petra az uszonyosúszásban már mindent elért, a civil életben azonban még keresi a saját útját.

Senánszky Petra folytatta remek szereplését a Kínában zajló uszonyosúszó világbajnokságon: a 100 és 200 méter megnyerése után vasárnap 50 méteres uszonyos gyorsúszásban is aranyérmes lett, ráadásul százon és ötvenen világcsúccsal nyert.

Hogyan bírja a folyamatos szereplést és a különböző médiumok meghívását? Meg lehet ezt szokni?

Senánszky Petra: Mostanság még nagyobb az érdeklődés irántam, s ennek nagyon örülök, ugyanis az egyik legnagyobb motivációt az adja számomra, hogy ezáltal az uszonyosúszást minél több ember megismerje. Akad meghívás bőven, de jól bírom a szereplést és minden érdeklődést szívesen veszek.

Nagyon szerény és kedves lányként ismertem meg, miként kezeli azt, hogy egyre többen felismerik, akinek pedig nem ugrik be az arca, az is felfigyel Önre az előnyös külalakja és magassága miatt?

Senánszky Petra: Nemrég volt a Campus Fesztivál, ahol nagyon sok ember megállított és gratulált. Örülök ennek és egyáltalán nem érzem zavarónak, vagy tehernek. Jól esik, hogy elismernek és egyre többen hallanak a sportágamról. Ami pedig a külsőmet illeti, annál durvább reakció nem érhet itthon, mint Kínában, ugyanis az ottani „miniemberek” leplezetlenül bámultak ránk, főleg úgy, hogy apa és Kosina Gergő is ott volt mellettem, akik szintén magasak, de Kókai Dávid, az edzőm sem számít alacsonynak. Hozzánk képest a helyiek kicsit olyanok voltak, mint a minyonok az ismert rajzfilmben.


Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Apropó, hogyan tetszett Kína, milyen benyomásokat szerzett az országról ez alatt a tíz nap alatt?

Senánszky Petra: Jantaj annyira nem szép város, biztos, hogy attól vannak megnyerőbb helyek is Kínában. Koszosak voltak az utcák és eléggé igénytelenek voltak az ott élők, amin meglepődtem, azt hittem, jobban rendben tartják a környezetüket. Nem nagyon beszéltek angolul, no és furcsa volt, hogy az ottaniak úton-útfélen köpködnek. Az épületeik azonban csodálatosak, ahogyan az uszodára és a szállodánkra sem lehetett semmilyen panaszunk és ha nem is volt túl változatos a menü, de finomakat ettünk.

Hatszoros világbajnokként, kétszeres felnőtt és egyszeres junior világcsúcstartóként egyértelmű, hogy Ön a sportág arca, nem csupán itthon. Kérem, avassa be azokat az olvasókat, akik nem tudják pontosan, mi a különbség a hagyományos és az uszonyos- illetve búvárúszás között!

Senánszky Petra: Három úszásnemünk van, amelyek közül az uszonyos gyorsúszás az én legerősebb számom, melyet 50, 100 és 200 méteren rendeznek meg. Ez annyiban különbözik a sima gyorsúszástól, hogy két különálló uszony van a lábunkon, valamint légzőcsövet használunk. Ugyanazokkal a mozdulatokkal haladunk, csak az uszonyok miatt gyorsabban, a légzőcső miatt pedig nem kell oldalra fordítanunk a fejünket levegővételnél. Emellett van az uszonyos felszíni úszás, azt egy nagy, mindkét lábunkat összefogó uszonnyal űzzük és légzőcsővel. Itt az első tizenöt métert kivéve valamelyik testrészünknek mindig kint kell lennie a vízből, amolyan delfinmozgással a felszínen úszunk, ezt 50-1500 méterig teljesítik a különböző számokban. A harmadik műfaj a búvár­úszás, amely nem összekeverendő a búvárkodással! Itt egy levegővel és nagy uszonnyal, a víz alatt kell 50 métert teljesíteni, a száz és a négyszáz métert pedig palackkal kell leúszni.

Miként lesz egy fiatal hölgyből uszonyosúszó, miért nem a hagyományos úszást űzi?

Senánszky Petra: Természetesen én is először a klasszikus úszásnemeket tanultam meg. Annak idején anya és apa el akart vinni engem és a két testvéremet úszni, a Debreceni Búvárklubba írattak bennünket és ott láttuk meg először ezt az érdekes sportágat. Még sosem láttam olyat, hogy uszonyt húznak az úszáshoz, ez egyből felkeltette az érdeklődésemet és ki akartam próbálni. Nem sokkal később kiderült, hogy van hozzá tehetségem és elkezdtem a versenyzői csoportokban úszni. Hétévesen kezdtem el és kilencévesen gyermek országos bajnok voltam.


Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Már akkor is magasabb volt, mint az átlag?

Senánszky Petra: Igen, az osztálytársaim cikiztek is emiatt, de a gimnáziumban aztán mindenki hozzám nőtt. Ez nem is csoda, ilyen géneket örököltem, a szüleim is átlag fölötti magassággal rendelkeznek, egyedül Flóra testvérem átlaghoz közeli testmagasságú.

Visszatérve egy kicsit a versenyre, várható volt-e előzetesen olyan parádés teljesítmény, amelyet végül Jantajban sikerült produkálnia?

Senánszky Petra: Az edzőmmel, Kókai Dáviddal azért számítottunk arra, hogy két, esetleg három aranyérmet haza tudok hozni. Ebben az évben már láttuk, hogy jobb időeredményekre vagyok képes, mint tavaly, tehát ha kijön a csúcsforma, akkor látható lesz rajtam a fejlődés. Tavaly szintén világcsúccsal nyertem ötvenen és százon, de amikor Jantajban beértem a célba és felnéztem, láttam, hogy 46 másodperccel kezdődik az időeredményem, az csodálatos volt! Azonnal megköszöntem Dávidnak, apának és a csapattársaimnak, akik rengeteget segítettek ebben. Boldog voltam, hogy én voltam az első nő a világon, aki 47 másodpercen belül úszta le a 100 métert. A 200 méter jobban sikerült, mint az elmúlt évben, de maradt bennem némi hiányérzet, mert szerintem ennél többre vagyok képes, jó lenne ott is világrekordot felállítani, ezen fogunk dolgozni a jövőben. Az ötven méteres siker is boldoggá tett, mert majdnem három tizedet javítottam a világcsúcson.

Melyik lesz a következő nagy versenye a jövőben? Ha jól tudom, két év múlva rendezik a Világjátékokat.

Senánszky Petra: Jövőre ismét vébét rendeznek, ezúttal Görögországban, mert a világszövetség szeretné felcserélni a sorrendet, vagyis a Világjátékok után nem vb, hanem Európa-bajnokság következik majd. A lengyelországi Világjátékokon 2017-ben bevezetik az 50 és a 100 méteres uszonyos gyorsúszást, azon a versenyen is szeretném a dobogó legfelső fokán meghallgatni a Himnuszt.


Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Nyilván kissé fájdalmas lehet az Ön számára, hogy az uszonyosúszás nem olimpiai sportág. Itt ugyanis senkit nem ismernek el jobban, mint az olimpiai bajnokokat.

Senánszky Petra: Valóban, mivel nem szerepel az olimpiák programján, ezért a mi sportágunk kevésbé van elismerve, főleg ha az anyagi oldalát nézzük. De ez megváltozhat, mert az utóbbi időben egyre több médiumban megjelenünk, tehát látszik a fejlődés ezen a téren. Mindenesetre a külföldi versenyzőtársaim olykor elcsodálkoznak, hogy az eredményeimért semmilyen pénzjutalmat nem kapok. Ugyanis sok országban, például Kolumbiában, Oroszországban vagy Lengyelországban ezt profiként űzik a legjobbak. Ilyenkor mindig elmondom, hogy én az erkölcsi elismerésnek is nagyon örülök. De hozzáteszem, a szövetségtől, a Debreceni Egyetemtől és a Debreceni Búvárklubtól kapok némi anyagi támogatást, no és persze a szüleimtől.

Biológia szakos az egyetemen, mellette edzések és versenyek vannak, hogyan lehet minden kihívásnak megfelelni és van-e ideje emellett olykor szórakozni is?

Senánszky Petra: Főleg ősszel jut több idő a sportágon kívüli barátaimra, de az év többi részében is igyekszem megoldani. Most tavasszal elég sok tantárgyat kellett felvennem, mellette pedig nagyon sokat edzettünk, örülök, hogy ennek ellenére jól sikerült a félévem. Nem megoldhatatlan, hogy mindenre jusson elegendő idő, most már ezt is egyre jobban be tudom osztani.

Mennyit kell tréningeznie ezekhez a ragyogó eredményekhez?

Senánszky Petra: Reggel hattól hétig vagyunk a vízben, de ha közeledik egy világverseny, ez a tréning lehet két órás is, konditermi erősítéssel kiegészítve. Délután pedig ismét van egy másfél órás úszóedzés. Ez többnyire hetente ötször ismétlődik meg, hétvégente pedig gyakran versenyünk van. De olykor felbukkannak kiegészítő mozgásformák, mint mondjuk a spinning, vagy a TRX, ez mindig az edzőm, Dávid kreativitásán múlik.

Ő mennyire keménykezű tréner?

Senánszky Petra: Amikor szigorúnak kell lennie, akkor kemény, de azt is megérzi, ha viccel kell oldottabbá tennie a hangulatot. Fantasztikus szakember, nagyon szeretem. Jó látni azt is, hogy nem tesz különbséget a versenyzők között, ha vannak is kedvencei, ezt nem érzékelteti senkivel a csapaton belül.

Tudom, hogy az úszóedzés olykor borzasztó monoton tud lenni, Ön hogyan viseli azt, amikor már fáj az úszás?

Senánszky Petra: Úgy vélem, ez főként a motivációtól függ. Van, amikor nincs kedvem beugrani a vízbe, vagy úszás közben annyira fáj mindenem, hogy nem bírok megmozdulni sem. Olyankor az lendít át a holtponton, hogy arra gondolok: én ezt szeretem csinálni és el akarom érni a céljaimat. Sokat segít Dávid és a csapattársak is, például Kosina Gergővel imádok edzeni, mert ő is mindig teljesen kiússza magát, kiváló példát mutatva a többieknek. Nagyon jó csapatban edzeni, egyedül nem is tudnék készülni.

Roppant fiatal még, mégis érdekelne, hány éves korig lehet ezt a sportot ilyen magas szinten űzni?

Senánszky Petra: Az két különböző dolog, hogy meddig lehet és én meddig fogom ezt művelni. Például Kanyó Dani, aki egy nagy alakja ennek a sportágnak, 39 évesen országos csúcsot úszott felszíni úszásban. Lehet, nincs is életkori határa ennek, de szerintem a Világjátékok után egy kis pihenő bele fog férni a részemről, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább. Szeretnék majd családot és egy másik, úgymond civil életet.

Hogyan látja magát 15-20 év múlva, hogyan szeretne élni?

Senánszky Petra: Sok minden iránt érdeklődöm, még nem döntöttem el, merre indulok el a későbbiekben. Továbbra is szeretném népszerűsíteni a sportágat, tehát ezen a téren nem fogok elszakadni az uszonyos­úszástól. Természetesen a biológia is nagyon érdekel, de nagyon vonzóak a kreatív tevékenységek, mint például a tortaformázás, illetve díszítés. Úgyhogy egyelőre még keresem az utam.

– Tamás Nándor –


Névjegy

Születési hely, idő: Debrecen, 1994.01.10.

Magasság, testsúly: 189 cm, 72 kg

Egyesülete: Debreceni Búvárklub

Edzője: Kókai Dávid

Kedvenc versenyszámai: 50-, 100-, és 200 méteres uszonyos gyorsúszás, 200 méteres uszonyosúszás

Példaképe: az édesapja és édesanyja








hirdetés