A Csongor és Tünde pörgős előadásban

A Csongor és Tünde pörgős előadásban
© Fotó: János L. Mathe
Debrecen – A Csokonai Színházban november 3-án mutatják be Vörösmarty Mihály klasszikusát, a Csongor és Tündét. Interjú Fige Attila rendezővel és Ráckevei Anna színésznővel.

A drámai költemény rendhagyó módon felső tagozatos diákoknak is szánja a színház. Fige Attila, a debreceni Ady Endre Gimnáziumba járt, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem első bábrendező osztályában végzett 2013-ban. Azóta rendezett bábos és élőszínházi előadásokat, gyerekeknek, fiataloknak és a felnőtteknek egyaránt. Mirígy szerepében pedig Ráckevei Anna lesz látható.

Hogyan látja Mirígy figuráját?

Ráckevei Anna: Számomra Mirígy a fájdalmas, visszafordíthatatlan öregség esszenciája. Az öregségé, amit a fiatalság a maga tudatlan gőgjében semmibe vesz, irtózattal néz rá, igyekszik minél távolabb tartani magát tőle, mert azt hiszi, hogy ilyen módon megmenekülhet halálos ölelésétől. Mirígy bosszúszomja a be nem teljesedő életet élők bosszúszomja és irigysége az életet most kezdőkkel szemben.

Rendezőként rutinos a diákoknak, fiataloknak készített előadásokban, hiszen több gyermek- és ifjúsági darabot színre vitt, ráadásul színészként is bújt már kamasz fiú bőrébe.

Fige Attila: Sokban eltér az, hogy milyen témákat, meséket lehet vagy szabad megmutatni a kisebb korosztálynak és az ifjúságnak. A válogatásban segít, hogy Vekerdy Tamás is tanított nekünk az egyetemen gye­rekpszichológiát. Amikor felnőtteknek rendeztem, igyekeztem egy kis üdeséget belecsempészni az előadásokba, eddig többnyire mesés történetek találtak meg – nagyon érdekelnek a mesék.

A debreceni Csongor és Tünde felső tagozatos diákok számára is készül, pedig gyakran a középiskolás korosztálynak is nehézséget okoz a befogadása.

Fige Attila: A Csongor és Tünde nehéz anyag. Amellett, hogy gyönyörű költői képeket fest és remek humora van, sok régi és bonyolult kifejezést találunk benne, amik a mai fiatalok életében már nincsenek. A cselekmény is szövevé­nyes, snittszerűen ugrálnak benne a jelenetek. Ez utóbbit megpróbáljuk kihasználni. A nehéz szavaktól, nyelvi fordulatoktól úgy váltunk meg, hogy érthető maradt a szituáció és a szándék. A Csongor és Tünde tele van olyan helyzetekkel, amiket le lehet fordítani a mai életre, úgy, hogy bármelyik fiatallal vagy felnőttel megtörténhetne. Ezzel aktualizáltuk a darabot, ám nem érdemes mindent és mindenkit lerángatni a realitásba, a többi szereplőhöz képest pél­dául az Éj és a három vándor erősen allegorikus alakok. Egy pörgős előadást szeretnék létrehozni, közhely, de a fiataloknak ez nagyon számít. Olyan előadást akarok nekik mutatni, ami végig érdekes, és kedvet kapnak ahhoz, hogy elolvassák a Csongor és Tündét. Célom, hogy felkeltsem az érdeklődésüket a költő más művei iránt is. A látványért Ondraschek Péter és Michac Gábor felelős, a zeneszerző a fiatalok nagy kedvence Szabó Balázs.

Debrecenből indultál és az egyetem után visszajöttél, tavaly rendezted A dühös lovagot. A Csongor és Tündében mégsem ismerősöket rendezel, hanem a Kaposvári Egyetem negyedéves hallgatóit.

Fige Attila: Tehetséges és különleges emberek. Igen, olyan, mintha egy kurzust kaptunk volna. Nagyon jó kihívás ezt a gyönyörű ám bonyolult költeményt együtt megfejteni. Azért különösen érdekes számukra, mert nem egy általuk nagyon jól ismert játéknyelvet használnak, nem képeket mozgatnak, hanem eszköztelenül, csak a testükből, gondolataikból, érzéseikből és a helyzetből építkezve kell megoldaniuk a legtöbb színészi feladatot.

Milyen a városhoz való kötődésed?

Fige Attila: Ide jártam gimnáziumba, a végén úgy éreztem, hogy kiürült Debrecen, elvágytam. Most, hogy sokfelé dolgozom, rengeteg helyet megismerek, nagyon jó látni Debrecent. Azt érzem, hogy dinamikus, növekszik, de közben emberi léptékű marad, a kulturális élet is pezseg és sok a fiatal. Mindig jó itt.

HBN








hirdetés