A Cassini-űrszonda mintát vesz az Enceladus gejzírjéből

A Cassini-űrszonda mintát vesz az Enceladus gejzírjéből
© Illusztráció: Space.com / NASA/JPL-Caltech
Washington – A Cassini-űrszonda, amely szerdán közép-európai idő szerint 18 óra tájban mindössze 49 kilométerre repül el a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdjának, az Enceladusnak a déli pólusa felett, mintát vesz a sarkvidéken feltörő gejzírből.

Az Enceladus egyike a külső Naprendszerben annak a három égitestnek, amelyen aktív kitörési tevékenységet észleltek. A korábbi vizsgálatok alapján bizonyítottnak látszik, hogy a Szaturnusz holdjának jeges felszíne alatt globális óceán húzódik meg. A feltételezések szerint az Enceladuson feltörő gejzírek a felszín alatti óceánból származhatnak – olvasható a Space.com hírportálon, valamint a NASA honlapján.

A Cassini 21. alkalommal közelíti meg az Enceladust. Az űrszonda szinte napra pontosan 7 éve, 2008. október 25-én a felszínt mindössze 25 kilométerre közelítette meg, ám a gejzíren keresztül már sokkal nagyobb magasságban repült el. A legutolsó randevúra ez év december 19-én kerül sor, amikor a Cassini 4999 kilométeres magasságban száguld el az égitest felett.

“Minden korábbinál mélyebben +merülünk alá+ a déli póluson feltörő gejzírben. Így lehetőségünk adódik, hogy egy Földön kívüli óceánból származó eddigi legjobb mintákat gyűjtsük be” – hangsúlyozta Curt Nieburg, a Cassini-program tudósa, vázolva a kutatási terveket.

Az űrszonda ugyan nem rendelkezik az idegen életformák keresésére szolgáló berendezésekkel, ám a Cassini műszerei által elvégzett mérések alapján a kutatók képet kaphatnak arról, hogy mennyire élhető lehet az Enceladus felszíne alatt húzódó globális óceán. A mintavételhez az űrszonda kozmikus porelemzőjét (CDA/ Cosmic Dust Analyzer) alkalmazzák, amely másodpercenként 10 ezer szemcsét képes “befogni”.

A vizsgálatok során vett mintákból a tudósok azt szeretnék megtudni, hogy található-e molekuláris hidrogén a gejzírek által kilövellt permetben. Amennyiben igen, ez a mélyben az óceán vizét folyékony állapotban tartó hidrotermális aktivitásként értékelhető, vagyis potenciálisan biztosítottak az élet feltételei. A kutatócsoport szeretné elvégezni a minták vegyelemzését is, hogy kimutathassák az esetleg bennük lévő szerves vegyületeket. Emellett tervezik meghatározni, hogy egy-egy kilövellés során mennyi anyag kerül a világűrbe.

A “találkozásra” közép-európai idő szerint 18 órakor kerül sor, a Cassini viszont csak 3 órával később “jelentkezik be” a földi irányítóközpontnál, a randevút megörökítő első felvételeket csütörtökön késő délután, vagy péntek reggel teszik közzé.

A begyűjtött minták első részecskeelemezését körülbelül egy héttel az átrepülés után végzik el, de a részletesebb vizsgálatok több hetet is igénybe vesznek.

A Cassini-Huygens az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA által 17 ország, köztük Magyarország részvételével szervezett űrprogramnak a szondája, amely 1997. október 15-én startolt Cape Canaveralról. Hét évvel később, 2004 júliusában jutott a Szaturnusz közelébe, a program célja a gázóriásbolygó és gyűrűinek vizsgálata, holdjai felszínének feltérképezése, valamint geológiai múltjuk megismerése. A Cassini emellett eljuttatta leszállóegységet a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a Huygens 2005. január 14-én ereszkedett le a Titánra. A Cassini missziója két év múlva, 2017 szeptemberében fejeződik be, amikor “alámerül” és elég a Szaturnusz légkörében.

Az űrszonda 366 kilogramm tudományos műszert szállít a fedélzetén. Közülük a Magyar Tudományos Akadémia kutatói részt vettek a Szaturnusz mágneses mezejének erősségét és irányát meghatározó fedélzeti magnetométer (MAG), valamint az elektronok és protonok energiáját és elektromos töltését mérő plazma spektrométer (CAPS) kifejlesztésében.

– MTI –








hirdetés