A „belevaló lány” célja az olimpiai dobogó

Akt.:
Mihály Kata
Mihály Kata - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Mihály Kata az a makacs és higgadt vívó, aki gondolkozik, illetve kiszámíthatatlan a páston. Interjú.

A debreceni párbajtőröző hölgy sporttörténelmet írt az elmúlt esztendő végén: felnőtt magyar bajnoki aranyérme olyan dicsőség, amire még nem volt példa a klubja, azaz a DHSE-PMD Vívóklub életében. A magyar válogatottnál is számításba vett Mihály Kata a Hajdú-bihari Naplónak elárulta többek között azt, hogy nem Zorro, hanem Zavoda Dóra hatására ismerkedett meg a vívással, mesélt arról, melyik hangszer rabja volt egy évtizeden át, kifejtette, miért imádja a párbajtőrözést és azt is elárulta, jelenleg foglalt a szíve.

Mesébe illő lenne, ha azt mondanád, gyerekkorodban Zorro, vagy éppen D’Artagnan kardforgatása miatt kerested fel a debreceni vívóklubot.

Mihály Kata: Valóban láttam ezeket a filmeket a tévében, és tetszett is, amikor a főszereplők vívtak, de ettől sokkal egyszerűbb a történetem. Általános iskolába jártam, s a barátnőm, Zavoda Dóra csalt el egy edzésre, s ott ragadtam.

A kisfiúknál nem meglepő, ha kardot vesznek a kezükbe, s azzal játszanak. De egy lányt mi vesz rá arra, hogy vívásra adja a fejét?

Mihály Kata: Általában a belevaló lányok is vívnak. A bátyám révén minden fiús dologban benne voltam gyerekként, ezáltal „fiúsítva” lettem. Amúgy azért szerettem bele a vívásba, mert nagyon összetett.

A vívás előtt kipróbáltál más sportágakat is?

Mihály Kata: Alsóban aerobikoztam és úsztam. Kovácsné Laurinyecz Juliannához jártam aerobikozni, de amikor megnyertem az első kis háziversenyt, úgy éreztem, felértem a csúcsra, s abbahagytam.

mihaly2

Az átlaghoz képest későn kezdtél el vívni, ez jelentett valamilyen hátrányt?

Mihály Kata: Az mondják, az az ideális, ha 8-10 éves korban kezdik elsajátítani a sportág alapjait a gyerekeknek, én viszont 14 esztendősen mentem le az első edzésre. Utólag bevallom, nem azért jártam a tréningekre, hogy versenyszerűen sportoljak, hanem a jó társaság miatt. Igazából nem érzem hátrányát annak, hogy viszonylag későn kezdtem.

Mi volt a fordulópont, amikor rájöttél, van keresnivalód a párbajtőrözők között?

Mihály Kata: Nagyjából fél éve edzettem, amikor pástra léptem életem első versenyén, ami egy felnőtt amatőr viadal volt. Ezen a megmérettetésen a harmadik helyen végeztem, s ezután döntöttünk úgy az edzőmmel, Serra Bendegúzzal, hogy komolyabban vesszük a dolgot.

Nem kellett sokat várni az első jelentősnek mondható eredményedre sem.

Mihály Kata: A debütáló kadet országos bajnokságomon bronzérmet szereztem, ez volt az első kiugró teljesítményem. Szép fokozatosan bekerültem a korosztályos válogatottakba, másodéves juniorként az Európa-bajnokságon a 16. lettem, míg a világbajnokságon negyedik helyet szereztünk csapatban. A későbbiekben a juniorok mezőnyében magyar bajnok lettem, s bekerültem a felnőtt válogatott keretbe is. Az U23-as kontinensviadalon a dobogó harmadik fokára állhatott fel a csapatunk.

mihaly3

A korosztályos sikerek után mintha megtorpantál volna, nem jöttek úgy az eredmények, ahogy azt a szakemberek várták. Mi volt ennek a hátterében?

Mihály Kata: Kőrösi László személyében nagy szaktekintélyű mesteredző érkezett a klubhoz, az ő irányításával készültem. Az edzőcsere markolat és stílusváltással is járt. Megtanultam egy új technikát, de nem jöttek az eredmények. Négy évig dolgoztam Kőrösi Lászlóval, akitől sok mindent tanultam, ám úgy éreztem, vissza kell térnem a régi edzőmhöz. 2014-ben újrakezdtem a munkát Serra Bendegúzzal, kellett egy kis idő, míg visszarázódtam, de az év végén megszerzett magyar bajnoki ezüstérem azt igazolta, jól döntöttem.

Nem érzed úgy, hogy azt a négy évet elpazaroltad a karrieredből?

Mihály Kata: Így nyugodt a lelkem, hogy kipróbáltam azt a stílust, s erre Kőrösi László ideális mester volt. Bebizonyosodott, ragaszkodó és makacs ember vagyok, nem nyitottam Laci felé annyira, mint kellett volna. Sajnos így nem épülhetett ki olyan bizalmas viszony köztünk, ami elengedhetetlen egy sikeres munkához.

A 2014-es produkciót tavaly túlszárnyaltad, hiszen felnőtt országos bajnoki aranyérmet szereztél. Ezzel a sikerrel beírtad magad a DHSE-PMD Vívóklub nagykönyvébe, hiszen az egyesület első felnőtt magyar bajnoka lettél. Milyen érzés történelmet írni?

Mihály Kata: Örültem a győzelmemnek, de nem gondolkoztam azon, hogy ez most mekkora siker. Ez a bajnoki elsőség bizonyítéka volt annak, hogy jó úton járunk.

Milyen adottságok segítettek hozzá a sikerekhez?

Mihály Kata: Jó a mozgáskultúrám, ami nem hátrány, de az igazi erényem a kitartás és a szorgalom. Erősségeim közé tartozik, hogy amíg lehet, küzdök. Sok kudarc ért már, de nem adtam fel soha! Szeretek higgadt maradni és gondolkozni asszó közben, talán ezért is vagyok kiszámíthatatlan a páston.

Miben kell még fejlődnöd?

Mihály Kata: A nagy sikerek eléréshez erőnlétben és koncentrációban is előrébb kell lépnem.
Mindig lehet mindenben pontosítani és javulni, aminek sok gyakorlás az alapja, ehhez viszont egész ember szükségeltetik.

A riói olimpiai mennyire lehet perspektíva a számodra?

Mihály Kata: Az ötkarikás játékokkal kapcsolatban az a helyzet, hogy nehezebb kijutni, mint megnyerni. A hét kvalifikációs versenyből mindössze három van Európában, ráadásul sok a rutinos, jó versenyző. Nagyon nehéz, de nem lehetetlen feladat kvótát szerezni. Viszont a 2020-as olimpiai részvétel reálisabb célkitűzés a számomra.

mihaly4

A nemzetközi hadszíntéren mi az az eredmény, amivel elégedett lennél?

Mihály Kata: Egy-egy nagyobb versenyen több mint kétszázan lépnek pástra, ennek fényében például egy világkupán a 16-ba kerülés már nagy eredménynek számítana.

Korábban említetted, a versenyszerű vívás teljes embert kíván. Sok lemondással jár a pályafutásod?

Mihály Kata: Valamit valamiért, másként nem megy. Hogy mást ne mondjak, két diplomaosztóm volt, de az egyiken sem tudtam részt venni a versenyzés miatt.

A Debreceni Egyetemen végeztél, miért tartottad fontosnak a továbbtanulást?

Mihály Kata: Mindig is úgy tartottam, hogy érdemes több lábon állni. A Fazekas gimnázium elvégzése után jelentkeztem az élelmiszermérnöki szakra, amit nagyon szerettem. Tavaly államvizsgáztam, elvégeztem a mesterszakot, most pedig jelentkeztem PhD-képzésre. A jövőben szeretnék elhelyezkedni a szakmámban, persze csak a sportpályafutásom után.

A sport és a tanulás mellett kevés szabadidőd lehet. Mit csinálsz ilyenkor?

Mihály Kata: Az egyik nagy szerelmem a csellózás volt, amit 10 éven át, 20 éves koromig csináltam, akkor nyugdíjba ment a tanárom, én pedig letettem a hangszert. Amúgy ugyanazt csinálom, mint a többi velem egykorú lány: olvasok, moziba járok, zenét hallgatok. Nagyon szeretek kirándulni, nyáron pedig a horgászás jelenti a kikapcsolódást.

Egy szép, fiatal, csinos és sikeres hölgynek biztosan sok hódolója akad.

Mihály Kata: Jelenleg foglalt a szívem. Nagyon nehéz olyan társat találni, aki megérti, milyen kötöttségekkel jár egy élsportoló élete. Szerencsére most olyan férfi van mellettem, aki elfogadja a helyzetet.

Zárásként beszéljünk a célokról! Mi az az eredmény, ami a karriered csúcsa lenne?

Mihály Kata: Olyan vívó szeretnék lenni, aki hatékony, s a vívását élvezettel nézik a szakemberek és a szurkolók. Rengeteg dolgot kaptam már a sporttól, illetve sok mindenre megtanított. Éppen ezért hiszem, nem lehetetlen cél, hogy egyszer dobogóra állhassak az olimpián.

– Boros Norbert –


Névjegy

Mihály Kata

  • Születési idő: 1990. augusztus 18.
  • Születési hely: Debrecen
  • Magassága: 172 cm
  • Súlya: 60 kg
  • Családi állapota: párkapcsolatban él
  • Sportága: párbajtőr
  • Klubja: DHSE-PMD
  • Legkiemelkedőbb eredményei: felnőtt és junior magyar bajnok, U23-as Európa-bajnok 3. csapatban, junior világbajnok 4. csapatban, szatelit világkupa 1. hely, Magyar Egyetemi és Főiskolai Országos Bajnok
  • Elismerései: Magyar Köztársaság Jó Tanuló Jó Sportoló-díjas, Debreceni Egyetem Kiváló Sportolója



Sporthírek






hirdetés