A 39-esekre emlékezünk honvédelmünk napján

Akt.:
Szolgálják a hazát, ahol és amikor csak kell (felvételünk a KFOR-kontingens 13. váltásának zárógyakorlatán készült a hajdúhadházi lő- és gyakorlótéren, 2015-ben)
Szolgálják a hazát, ahol és amikor csak kell (felvételünk a KFOR-kontingens 13. váltásának zárógyakorlatán készült a hajdúhadházi lő- és gyakorlótéren, 2015-ben) - © Fotó: Matey István
Debrecen – Császári zászló a szabadságharc oldalán – a 39. gyalogezred az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején.

A cívisváros egykori háziezrede, a császári és királyi 39. gyalogezred története kapcsán többnyire csak az I. világháború kerül szóba. Pedig az 1756-ban alapított ezred akkorra már szinte egész Európát bejárta a különböző háborúk véres menetvonalán. Ezekből kiemelkedik az 1848–1849-es nemzeti szabadságharcunk, melyben az ezred példát mutatott bátorságból és hazaszeretetből egyaránt.

Ezer szállal kötődik

Május 21-én a magyar honvédelem napját ünnepeljük, emlékezve Buda várának 1849. május 21-i bevételére, amelyben 39-es katonák is részt vettek. Ezen a napon emlékezünk meg a 39. gyalogezred 1848–49-es szerepéről. Tegyük ezt azért, mert Debrecenben állomásozik az ezred jogutódja, az MH Bocskai István Lövészdandár 39. lövészzászlóalja, amely a dandárhoz hasonlóan ezer szállal kötődik a városhoz. S csakúgy, mint 1848-ban, a zászlóalj jelentős részének köldökét a Basahalmon belül vágták el…

A szabadságharc előtt az ezred Pesten állomásozott, ahol a lakosság körében, mint magyar ezred, nagy népszerűségnek örvendett. Azonban a 39-es katonák Pesten politikai mozgalmakhoz való csatlakozása miatt az ezredet büntetésből a Délvidékre vezényelték. Az Aradra induló ezred elvonulását a lakosság szimpátiatüntetése kísérte.

Schaller Antal őrmester tette

De hogyan állt át a szabadságharc oldalára egy teljes gyalogezred? Szabadságharcunk hajnalán az ezred zöme a péterváradi erődben, míg részei Aradon, Debrecenben és Szegeden állomásoztak. A 39-esek hamarosan részt vettek a szerbek elleni harcokban, aminek fontosságát nem kellett nekik magyarázni: a péterváradi erőd falairól látták a szerbek által felgyújtott magyar falvak lángjait! Hovatovább azt is látták, hogy osztrák tisztjeik nem tesznek meg mindent azért, hogy ezeket a falvakat megmentsék. Az ebből fakadó elkeseredés rendkívüli tetteket követelt. Az ezred egy altisztje a szolgálati út megkerülésével levélben értesítette a magyar kormányt a tisztek hűtlenségéről. Az erőd vezetése a levél íróját, Schaller Antal őrmestert fogdába zárta, melynek következménye a következő napon a teljes ezred zendülése volt. A 39-es katonák megszerezték az erőd ágyúit, és azt a parancsnokságra irányítva érték el társuk szabadon engedését. A helyzet ezt követően tárgyalásos úton rendeződni látszott, de október elején újabb zendülés következett. A 32. és 39. gyalogezred állománya nem fogadta el az uralkodónak a magyar kormányt feloszlató manifesztumát, és ennek következtében 1848. október 15-én az erődben felhúzták a magyar trikolórt, és ezzel az magyar kézre került!

Tapasztalt katonák

Az akkor a 39-es hadrendi szám mellett a Dom Miguel nevet viselő ezred ezzel, az aradi erődben szolgáló századnyi erő kivételével, teljes mellszélességgel a szabadságharc ügye mellé állt (az aradi 39-esek közül is többen megszöktek, és helyismeretükkel segítették a várat ostromló magyar sereget, majd a vár bevétele után a bent maradottak valószínűleg szintén beálltak honvédnek).

Nagy szükség volt rájuk. Kiképzett, akár 10-20 éve szolgáló, fegyvert próbált katonákból állt az ezred, amely a szerbek elleni harcokban már harci tapasztalatokat is szerzett. Azt lehet mondani, a parancsnokok törekedtek arra, hogy Dom Miguel alegységeket kaphassanak. Ezt bizonyítja egyikük levele is: „…A gyalogság az idő rövidsége miatt fegyvere használatában felette gyakorlatlan, olyannyira, hogy az annyira szükséges csatárláncokba nem alkalmazhatók. Bátorkodom tehát kérni a dandársághoz tartozó Dom Miguel gyalogságot legalább is hozzám küldeni….”

HBN


Nemzeti színű szalagokkal

Képzettségük, tapasztaltságuk mellett legalább ennyire fontos volt, hogy rendelkeztek ruházattal, fegyverzettel és felszereléssel, ez pedig nagy kincs volt akkoriban. Itt kell beszélnünk arról, hogy a 39-esek saját, császári egyenruhájukban harcoltak, melynek szíjazatát feketére színezték, hogy megkülönböztethetőek legyenek a császári gyalogságtól. Emellett sokáig eredeti, császári zászlójuk alatt vonultak csatába, melyek osztrák élét nemzeti színű szalagokkal tompították. A III. zászlóalj katonái egyenesen olyan nyakas cívisek voltak, hogy még Kossuth kérésére sem voltak hajlandóak letenni golyótépte sárga zászlójukat, mondván, ők arra esküdtek, és elődeik az alatt harcoltak már a korábbi háborúkban is. Így ez a zászlóalj a kapott honvédzászló helyett továbbra is sárga császári zászlója alatt harcolt.


Fotó: Szalka Miklós
Debrecen - „Ezen a dicsőséges napon tisztelgünk a hazát hősiesen védelmező katona elődeink előtt.” Budavár 1849-es visszafoglalására, egyben a Honvédelem napjára emlékeztek az MH 5. Bocskai István Lövészdandár debreceni Kossuth Laktanyájában. E fényes haditettel, történelmünk egyik legszebb pilla...

A mai 39. lövészzászlóalj akkor kapta ezt a sárga zászlót, amikor felvette a 39-es hadrendi számot. Ez annak a másolata, melyet az 1866-os custozzai ütközetben véghez vitt hőstett miatt léptettek elő az egyébként fehér ezredzászló helyébe
Debrecen - Ellenség keze soha nem érintette a 39-esek híres szimbólumát. A dicsőséges csatákat, mint tudjuk, a visszavonulás követte, hiszen az orosz csapatok beérkezése elviselhetetlen súllyal nehezedett honvédseregünkre. Ennek során a III. zászlóalj – továbbra is régi sárga zászlaja alatt – 184...

Debrecen - A várba betörő, elsőként eleső főtiszt is 39-es őrnagy volt. S hogy hol harcoltak a szabadságharc alatt? Ott voltak mindenütt, ahol a hazának bátor katonákra volt szüksége. A tapasztalt 39-es altisztek és tisztek egy része a megalakuló honvédzászlóaljakban szolgált tovább, nem egy eset...