725 éve volt a határjárás, pusztult a hajdú-bihari falu

Bagaméri utcakép napjainkban
Bagaméri utcakép napjainkban - © Fotó: Kovács Péter
Bagamér – Az álmosdiak teljesen lerombolták, felgyújtották Bagamért, a falunagyot pedig megölték az egykori krónika szerint.

A település az állam­alapításkor hazánkba jött két német lovagtól leszármazó Gutkeled nemzetség 13. század első felében élt egyik tagjának Bagomernek a nevét viselő, a tatárjárás után alapított falu. Ezen „Isten békéje” jelentésű szláv eredetű keresztnév több középkori oklevélben előfordul. A falu neve tehát szláv eredetű, ám ennek semmi köze a Bihar vármegye területén a honfoglalás korában még föllelhető szláv nép töredékhez. A település a szlovóniai bán birtokában is volt.

A Gutkeled nemzettség, amely több nemesi famíliájának, így Báthoriaknak is az őse, a 14. század elejei hagyományok szerint ősi birtokait még Szent Istvántól nyerte. Ezek Adonymonostor (Nyíradony) központtal három megyére: Szabolcsra, Szatmárra és Biharra terjedtek ki. Biharban a 13. században újabb szerzeményként kapcsolták hozzájuk az Ér- és a Berettyó- menti falvakat Egyedmonostor központtal; közéjük olyan, máig jelentős, ugyancsak a tatárjárás után alapított települések tartoztak, mint a később uradalmi központ Diószeg, valamint Székelyhíd. Ide kapcsolódott az írtványon telepített Bélpércs (Vámospércs) is.

Megölték a falunagyot

Bagamér az adonyi központú ősi Gutkeled birtoktestek legdélibb kiszögeléseként, mint hídfőként is szolgálhatott a diószegi Gutkeled uradalomhoz tartozó, az idő folyamán eltűnt Tulokd, valamint Székelyhíd felé, tőlük azonban idegen birtokok a 13. század végén a Csák-nem által birtokolt Serénd (Érselénd) s az Ákos-nem által uralt Álmos (Álmosd) határai választották el. Határát csupán észak felől vehette Gutkeled földeknek Vámospércsen kívül Ábránynak (Nyírábrány).

Bagamér második ismert említése „Szent György mártír nyolcadán (május 1-jén) az Úr 1292. évében” tartott határjárás nyomán történt, melyet – a váradi székes káptalan, mint hiteles hely, Nagy (Magunus) Imre egyházi jegyző közreműködésével – éppen közte és Serénd között teljesítettek (Bagamer, 1292).

A határjárás a birtokhatároknak a szomszédos birtokosok és hivatalos személyek részvételével való megtekintése, bejárása – főleg a határjelek ellenőrzése és szükség szerinti kijavítása céljából – a 19. század derekáig gyakorlat volt.

Feltehetően ez utóbbi évből való az a keltezetlen oklevél is, mely arról tudósít, hogy Álmosd lakói Bagamért teljesen lerombolták, felgyújtották, Nicolaus (Miklós) falunagyot megölték és lovagban, ökrökben s másban száz márka kárt okoztak. Minthogy azonban ezt nem ismerték be, bagaméri Bertalan kérésére vizsgálat indult ellenük, ennek eredményéről azonban nincs tudomásunk. Alaposan elintézhették szomszéd falujukat, amely átmenetileg akár meg is szűnhetett, hiszen ekkor pápai tizedjegyzékében (1291–1294, 1333–1337) Bagamér nem szerepel.

Jelen megemlékezésre okot adó, éppen 725 évvel ezelőtt a váradi káptalan által kiállított, 1407. évi átírásában fent maradt emlék: a határjáró oklevél.

– Ruszoly Barnabás, Bagamér –








hirdetés