5 mítosz, ami megöli a szerelmet

5 mítosz, ami megöli a szerelmet
A csapból is szerelem folyik. A lelkes kezdő bedől a meséknek, és aztán nem érti, az ő kapcsolata miért nem úgy alakul, mint amilyennek a moziban látta.

Most megosztjuk veled az öt legnagyobb és leggyakoribb hibát, ami tönkreteszi a kapcsolatot.

1. A szerelem mindenen átsegít

Jó nagy hazugság. A szerelem önmagában nem fog benneteket együtt tartani. Képesnek kell lennetek kommunikálni egymással, megérteni egymást, és problémákat közösen megoldani. Ha csak úgy romantikusan ellovagoltok a naplementében a fehér paripán, abból bizony nem lesz „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. Ami a filmekből kimaradt, az a naplemente túloldala: a másnap reggel, amikor a való élet – a közös életetek – elkezdődik.

Az a minimum, hogy rá kell jönnötök, mi történik, amikor megosztjátok egymással az ágyat, a lakást, és a bankszámlátokat. Aztán ott vannak egymás barátai, a rokonok, a munkahelyek. Már nem randizgattok. Nem bújsz vissza a saját kis életedbe a közös vacsora, koncert, vagy hétvége után. Az otthon már közös, és azok a dolgok, amiket annyira szeretsz a másikban (és azok is, amiket még nem is tudsz, hogy mennyire nem szeretsz), innentől egyfolytában veled vannak. Nincs menekvés…

A változás néha nehéz, és mindenki más mennyiségű változást képes tolerálni anélkül, hogy az rossz hatással lenne rá. Amikor két ember összeköti az életét, az nagy változás. Új szabályok lépnek életbe, és sokszor azt érezzük, hogy megszűnt a saját életünk – és ezért a partnert hibáztatjuk. Igen, valóban megszűnt a saját életünk. És ugyanabban a pillanatban elkezdődött egy másik: a közös. Nem lehet azt gondolni, hogy a kezdeti vakszerelem, ami csak fűszerezi a saját kis életünket, ugyanolyan marad, amikor a hétköznapok gondjait is megosztjátok már egymással. Nem elég a szerelem. Kell a kommunikáció, a megértés, és legfőképpa szándék, hogy együtt élitek az életet– mindazzal, amit együtt hoz.

2. A szerelmet nem kell tanulni

Ez több ponton is hibás, mert példáula testi szerelmet igenis illik tanulni, ha a másiknak és önmagunknak is valódi örömöt akarunk szerezni. De maga a párkapcsolat is egy külön tudomány kellene, hogy legyen. A kémia magától történik – ha készen állunk rá, és a megfelelő partnerre akadunk. Viszont ami utána jön - az összes többi, a maradék kilencven százalék – már nem jön magától.

A szülők igyekeznek megóvni a gyerekeket a nehézségektől, ezért a gyerekek sosem látják, hogyan kell két felnőtt embernek közösen megoldani egy problémát. Nem tanuljuk meg senkitől, hogyan kell életben tartani a szerelmet, és sokan azt sem tudják: valóban sokat tehetnek azért, hogy boldog maradjon a kapcsolatuk. A modern házasságban a problémákra egy megoldás van: a válás.

Pedig az egyik legfontosabb azt lenne megtanulni, hogyan kommunikáljunk hatékonyan a párunkkal, mit tegyünk bizonyos krízishelyzetekben, hogyan söprögessünk előbb a saját házunk táján, és mi fán terem a tisztelet, a kitartás, a hűség és más elveszett értékek. Ráadásul állandóan változunk, külön-külön és együtt is, ezért nem lehet mindig a múltban szerezett információkra és tapasztalatokra támaszkodni. Igenis meg lehet tanulni, hogyan izzítsuk fel a tüzet akkor is, ha üvölt a gyerek, nyomaszt a munkahely, és le kéne fogyni legalább tíz kilót.

3. Ha szeretnél, akkor

A legnépszerűbbek: … megváltoznál, … tudnád, mire van szükségem, …bíznál bennem, …azt tennéd, amit kérek. Az ilyen hozzáállás a másik szerelmét állandó bizonyításra készteti, ráadásul konkrét feltételekhez kötve. Ezzel valójában azt mondjuk, hogy „annyira nem vagy fontos számomra, hogy a te érzéseidet és szükségleteidet is figyelembe vegyem, amit én akarok, az fontosabb”. Természetesen vannak dolgok,amiket nem engedhetünk meg a másiknakegy kapcsolatban, de most a tartós szerelemről beszélünk, nem a próbálkozási fázisról.

Figyelj oda, nehogy ebbe a hibába ess. Ha valakinek ilyen elvárásai vannak, az azt mutatja, hogy ő nem bízik a másik szeretetében, vagy komoly önértékelési gondokkal küzd. Amikor pedig azt várjuk a partnertől – tipikus női hiba -, hogy magától tudja, mire van szükségünk, akkor végül is azt hányjuk a szemére, hogy nem gondolatolvasó. Ezért fontos a jó kommunikáció a kapcsolat elejétől fogva: meg kell tudnotok, és el kell mondanotok a másiknak, ki mit vár egy kapcsolattól, a partnerétől, mi teszi boldoggá, mit nem tolerál, és így tovább.

Ha már elromlottak a dolgok, és a szerelemnek nyoma sem maradt, teljesen felesleges követelőzni vagy zsarolni, inkább neki kell állni megjavítani a kapcsolatot. Nem szeret, rendben. Akkor érd el, hogy szeressen. Kezdd magaddal a változást, és légy kreatív. De semmiképp ne döngöld a földbe!

4. A kedvesem majd megváltozik

Így is van, de hogy neked semmi hatalmad nincs a változás felett, az is igaz. Mindenki változik, te is. Lehetsz befolyással a párod életére, de legfeljebb a jó példa, illetve az ösztönzés által. Ha azt gondolod, hogy majd te megváltoztatod, vagy majd az esküvő után/gyerek után/költözés után abba az irányba változik, ami neked tetszik, komoly csalódásnak nézel elébe.

Ha nem jó a másik úgy, ahogy van, ha nem lehet őt minden hibájával együtt igazán, mélyen szeretni, akkor ezen semennyi munka nem fog segíteni, rövid úton ki fogsz ábrándulni belőle. Az emberek azért változnak meg, mert ők így akarják, és nem azért mert másvalaki így akarja. Ha nyomást gyakorolsz rá, azzal csak azt éred el, hogy rájön: így nem elég jó neked. Ha pedig a párod ezt megérzi, abból csak még több probléma fog származni.

5. Én megteszem, ami az én részem

Egy igazán sikeres, hosszú távú kapcsolatban nincs én részem-te részed. Az pedig, hogy egy házasságban mindkét félnek ötven százalékot kell vállalnia, nagyon káros mítosz. Ilyen elvárással megint csak a mesékben találjuk magunkat, és nagy csalódásnak nézünk elébe. Az első tünet, amikor nekiállsz méricskélni – ilyenkor már a valódi problémát kellene megkeresni mögötte. Aki úgy érzi, mindig csak ad, ad, és szinte csak ő tesz a kapcsolatért, azt kereskedelmi egyezménynek hívják, nem házasságnak. Egy szerető kapcsolatban vannak olyan időszakok, amikor az egyik fél jóval többet „tesz bele” a kapcsolatba, mint a másik, és ez nem kellene, hogy problémát jelentsen.

Az igazság az, hogy a férfi és a nő nem egyforma. Szerencsére. Így mindketten más módokon járulnak hozzá a kapcsolathoz, ami nehezen mérhető, hiszen egy almát hasonlítunk a… nem is körtéhez, hanem mondjuk a csillagnézéshez. Természetesen hasznos megállapodni, fizikailag ki melyik részeit viszi a közös életnek, és elosztani az összes feladatot. Tisztában kell lenni azzal is, érzelmileg és szellemileg milyen igényei vannak a másiknak, mi teszi őt boldoggá, és mindezt igyekezni a lehető legjobban végezni. 

De ha úgy érzed, a másik egyáltalán nem tesz a te boldogságodért, akkor lehetetlen, hogy te maradéktalanul tettél érte, vagy a kapcsolatért. Ez mindig egy oda-vissza játék, és sokszor a másik viselkedése, tettei határozzák meg a sajátunkat – és fordítva. Ne méricskélj. Szeress, adj, légy nagylelkű, nagyvonalú és megbocsátó. Hamarosan ugyanezt fogod kapni cserébe. 

Forrás: www.nana.hu








hirdetés