Üzleti (v)iszonyok

Sok az eszkimó, kevés a fóka –
jutott eszembe, amikor arról panaszkodtak a
kereskedők, hogy alig lézeng egy-két
vevő a boltokban.


Vajon meddig tudnak még osztozkodni az
amúgy is drasztikusan csökkenő
vásárlóerővel rendelkező
lakosságon egy városban az üzletek?
Mikor lehet kitenni a táblát Debrecenre:
megtelt? Sajnos nem vevővel, hanem boltokkal,
kereslet nélkül. Mert hiába
épülnek
a szuperplázák,
a megahiperek és a többi, nincs már
aki meg tudja fizetni, s az a kevés – aki
még teheti – sem tud mindenhol
tízezreket hagyni. A külvárosi
üzletek lassan teljesen eltűnnek, de
már a belvárosiak drasztikus
csökkenésén is látszik:
komoly gondok vannak. Az egykor frekventált
helyeken, ahová úgymond az elit
járt vásárolni, ma üres
üzletek és neonszínű
akciós táblák hirdetik a
válság ide is elért…
Hiába tesz meg a város mindent
azért, hogy akár az ország
határain átnyúló
régióközponttá váljon,
mind kultúrális, mind gazdasági,
kereskedelmi szempontból, be kell lássuk,
egyre nehezebben megy. A biztató
kezdetet csúnyán derékba
törte a válság, mint mindent az
országban. Ki gondolta volna még akkor,
amikor letették a Fórum
alapkövét, hogy szinte a
válság kezdetével egyidőben
nyitja meg kapuit?! Hittünk, hinni akartunk abban,
hogy olyan vonzereje van/lesz a városnak, ami
akár 200 kilométerről is ide
csábítja az egyre vastagabb
pénztárcájú
szomszédokat. Nos, ma már látszik,
nemcsak, hogy nem jönnek, de az ő
bukszájuk is erőteljesen laposodik
.


Most kezdődik csak a nagy játék, de
nem csili-vili nyereményekért, hanem
egyszerűen a szürke
hétköznapokért és a
túlélésért
.


Fabók Ágnes

agnes.fabok@naplo.haon.hu