Útjaink: az a drága, ami olcsó

Útjaink: az a drága, ami olcsó
Nem tudom, milyen az utak állapota Észak-Európában a tél elmúltakor, mivel családi utazásaink, ha megengedhetjük magunknak, főleg nyáron, és a mediterrán vidékek felé vezetnek. Vajon Németország északi részén,, Finnországban, Svédországban ugyanilyenek az utak hóolvadás után?

A 10-15 centiméter mély kátyúkra gondolok. Vagy tudnak valamit az útépítők, amit mi nem? – írta nemrégiben a Napló levelezési fórumára, az Agorára Kövesi Péter.

Lavinát indított el, s hamarosan megszólalt – mint számos más alkalommal – Varga László is, aki hivatali beosztását tekitnve főosztályvezető a városházán, de az Agorán magánemberként levelezik. Mivel ugyanezek a felvetések a napi beszélgetésekben ugyanígy elhangzanak, itt pedig szakértő reagálás is olvasható, alább idézünk a levelekből. Kezdjük Jónás Péter soraival: „Egyszer láttam egy riportot az osztrák utakról. Valami strapabíróbb kopóréteget raknak az elkészült aszfalt tetejére, ami minimális többletköltséggel jár, viszont évekig nem kell hozzányúlni.” Jónás Zoltán tapasztalata szerint „sajnos általános, hogy a beruházások során »különféle okok miatt« olyan munkákat is átvesznek a kivitelezőtől, ami nem éppen minőségi teljesítés”. Ábrahám László az 1992-ben Finnországban szerzett élményét írta le: „Az utakat télen takarítják, de nem használnak sem sót, sem homokot, hanem bazalt zuzalékot, amit időnként össze is söpörnek. Igy a havas utak nem csúsznak, de maximálisan környezetkímélően járnak el. Igaz, lyukakat sem láttam az utakon”.

Begyűjtik

Keresztesné Várhelyi Ilona, aki élete jelenetős részét Finnországban töltötte, azt tapasztalta, hogy „Az északi sarkkörön túl is stabil, ép utakon lehet autózni. Ez azért lehetséges, mert kevés a laza talaj, az utak alapja legtöbb helyen maga az ősmasszívum gránitja. Az utak kopórétege egészen más összetételű, nem a nálunk használatos, a hőingásra gyorsan reagáló aszfalt, hanem a gránitzuzalék, amivel egyébként a téli utakat is szórják, majd példásan begyűjtve újrahasznosítják. Szöges gumival közlekednek, és mégsem keletkeznek vályúk. Az anyagok minősége azonban csak az egyik komponens, a másik a munka minősége. Ők már tudják, hogy az a drága, ami olcsó! Úgy építkeznek, hogy  a természet értékeit és adottságait maximálisan megbecsülik, és tudják, hogy magukat károsítanák meg a rossz minőséggel. Az is igaz, hogy korszerű vasúthálózatuk van, amely a teherszállítás nagyját átvállalja a közutaktól. A gazdaságosságot nem azonosítják az olcsósággal”.








hirdetés