Újra árad a Szinva

Jócskán akadt utánpótlása – zuhogó esőben is folyt a védekezés.

A kitartóan zuhogó eső miatt a Szinva szintje kedden egész nap folyamatosan emelkedett. A belvárosban már délelőtt elöntötte a Szinva teraszt, de igazán most is a patak alacsonyabb medrű részei környékén élőket fenyegette.

 

Ott jártunkkor gondterhelt arccal állt a Szinva fölött átívelő hidacska mellett Fábián Zsuzsanna, és a Blaha Lujza utcán már a házak lábazatát, a korábbról ottmaradt, átnedvesedett homokkal tele zsákokat nyaldosó vizet nézte. Mikor két héttel ezelőtt bokrosodott meg így a patak, életveszélyessé áztatta a kétgyermekes család otthonát. Azóta homokzsákokkal körülsáncolt sátorban élnek, mert a házuk az aládúcolás ellenére is életveszélyes, le kell bontani.

 

Szükséglakást kaphattak volna a számozott utcák valamelyikén vagy az Avason, de onnan nem lehet a gyerekeket suliba hordani, akiknek az sem tenne jót, ha év vége előtt néhány héttel váltanának iskolát. Felmerült, hogy rokonokhoz költöznek, de nem merik hátrahagyni az otthonukat, abba pedig nem mennek bele, hogy szétszakadjon a család a csapás miatt.

 

Mikor kedden reggel Zsuzsanna hazajött a munkából, első útja ide, a patak hídjához vezetett, hogy felmérje, ismét veszély fenyegeti-e a családját. Beszélgetésünk során hangjában nem volt keserűség, csak a tényeket sorolta: itt járt Bajnai Gordon, kezet fogott, elbeszélgetett a férjével – aztán nem történt semmi. Levelet írtak a polgármesternek – aztán megint nem történt semmi. Eltelt két hét, számítani lehetett rá, hogy az újabb esők újabb áradásokat idéznek elő – de a megelőzés terén sem történt semmi. Tegnap e-mailt írtak Orbán Viktornak – hogy fog-e változni valami, majd a jövő eldönti. Mindenesetre az emberek már ott voltak, és rakták a homokzsákokat szorgalmasan. Tették, amit tehettek.

 

Ahogy egyre magasabbra haladtunk a Bükkben, egyre gyakrabban találkoztunk az eső okozta rendkívüli helyzetekkel is. Több helyen vízátfolyás nehezítette a közlekedést, máshol rétegforrásként, a meredélyek oldalból ömlött az útburkolatra a hordalékos ár. Reggel óta az összes miskolci tűzoltó a kárelhárításon dolgozott, a Molnár Csárda környékén találkoztunk egy csoportjukkal: homokzsákokat cipeltek, azokkal próbálták távol tartani a vad folyamként vágtázó patakot attól, hogy az egyik lakóházba is betörjön. A csárda udvarán homokzsákrakások tanúskodtak róla, hogy a védekezés már folyt egy ideje. A tulajdonos fél nyolckor ment ki a csárdához, és már akkor gyanította, hogy a Szinva ismét nem fog elférni a medrében. A patak mintha itt kettéágazott volna: egyik része a mederben dübörgött át a számtalan kis híd alatt, míg egy része mintha a csárda udvarán át rövidítette le az utat, bár lehet, hogy ez az ág csak itt egyesült a Szinvával, addig, míg a meredek hegyoldalon nyargalt lefelé, saját névtelen életét élte.

 

Feljebb, a Kohászati Múzeum környékén lázas munka folyt: a meredek utcán áramló vizet homokzsákokkal, szerszámokkal felfegyverkezett emberek próbálták távol tartani az építőanyagoktól, közben a tűzoltók keltek harcra egyik öreg Ifájukkal, ami megmakacsolta magát, és éppen a legrosszabb helyen állt meg ahhoz, hogy egy homokzsákokat szállító teherautó vesztegelni kényszerüljön miatta. Végül a védekezők félretették szerszámaikat és kézi erővel tolták odább a nyugdíjba vágyakozó, ócska teherautót.

 

ÉM-SZP