Új Opel Astra: kis Insignia?

Új Opel Astra: kis Insignia?

 Egy kis Insignia – súgta a fülembe a barátom, amikor beléptünk az Opel-szalonba, ahol éppen az új Astra premierjére készülődtek a háziak. Nem kérdeztem rá, hogy tudatosan állították-e egy síkba a J Astrát és az Insigniát, de a vérrokonság szembeötlő volt. Azóta alaposabban volt módom „megkóstolni” az Opel alsó-középkategóriását, ami méretét és viselkedését tekintve is inkább a felső kategóriára „hajaz”…

Kellemesen karakteres

Akinek bejön az Insignia (ami tavaly az év autója volt), az a J Astrát is kedvelni fogja, hiszen ugyanaz a kellemesen karakteres formavilág köszön vissza róla. Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy válság idején az autóiparban mégis mi lehet a siker receptje, valami ilyesmit válaszolnék: nagy, masszivitást sugalló felületek jellemezzék, izgalmas élek és ívek határolják, és persze az ár/érték aránya is rendben legyen. Miközben az új Astra az első két feltételnek tökéletesen megfelel, az árát egy kicsit mintha eldobták volna. Persze, mihez képest, hiszen annyi pénzért legalább egy kitűnő családi négykerekűt kapunk, ami ráadásul a törésteszten is öt csillagot érdemelt.

A kocsi frontrésze divatos, LED-keretes lámpákat kapott, amelyekből az irányjelzőket (ki tudja, mi okból?) száműzték, és ködlámpának álcázva alulra tették. Biztosan tudják, miért csinálták, bár szerintem arra nem gondoltak, hogy az alsó síkban viszonylag nagy a kőfelverődés veszélye. A teszt során szerencsére ilyen gond nem volt. Motorházteteje a gyalogosok biztonsága érdekében egy határozott, keresztirányú vágással hamar véget ér, így az orr nagy részét az úgynevezett intelligens lökhárító teszi ki. Puhább, mint az acél, és töréskor olcsóbban javítható.

Minőségi anyagokból

Beszállás közben szembeötlik az Insigniáról már ismert pengevonal, az optikai csalódás azonban ezzel még nem ér véget. Az igazi formatervezési bravúr a hátsó ajtóknál kezdődik, ahol a tető látszólag süllyedni kezd, pedig nem is. Az utastérben a fejtér elöl-hátul tökéletesen elegendő csakúgy, mint a lábtér, ami hasznos centiméterekkel gazdagodott. Volt miből, hiszen az új Astra tizenkét centiméterrel hosszabb, mint az elődje, és jól is osztották el a növekményt.

Az Insignia feltűnően elegáns belvilágával szemben az Astra utasterében inkább a sportosságra helyezték a hangsúlyt, csipetnyi eleganciával fűszerezve a történetet. A tesztautóban csupa jóféle anyaggal találkoztunk, az összeszerelés minősége is meggyőzőnek tűnt, az igazi meglepetést azonban a menettulajdonságaival okozta a kocsi. Ha az Opelnek lennék, úgynevezett vakteszteket szerveznék, ahol a sofőröknek bekötött szemmel, csak az érzés alapján kellene eldönteniük, hogy éppen melyik modellt vezetik.

 Az új Astra ezen a téren már a jövőbe mutat, hiszen úttartás és menetstabilitás dolgában is nagyautósabb erényeket csillogtat, mint ami ebben a kategóriában elvárható. Tesztautónkat az 1,6 literes 115 lóerős benzinmotor kellő vehemenciával mozgatta, mégsem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy vajon mit tudhat ennek a verdának a 180 lóerős turbófeltöltős változata. Legközelebb talán azt is megtudom; és akkor elárulom…

 Tudni illik

Motor (cm3): 1600
Max.telj. (LE): 115
Max.nyom. (Nm): 155
Gyorsulás (0-100km/h/s): 11,7
Tesztfogyasztás (l/100km): 7,7
Csomagtartó (l): 370/1235