Új Biblia-kiadás Debrecenben

Ötvös László bibliatörténész gondozásában megjelent hasonmás kiadásban Melius Juhász Péter egyik Biblia-fordítása. A cívisváros szellemi életének újabb nagyon jelentős állomása ez a kiadás.

A könyvet talán kevesen vásárolják majd meg, és bizonyára kevesen fogják elolvasni ebben a formában. Mégis úgy érzem, Debrecen szellemi-kulturális életének nagyon jelentős eseménye az, hogy Ötvös László bibliatörténész gondozásában megjelent hasonmás kiadásban Melius Juhász Péter egyik Biblia-fordítása.

Modern betűkre átírt változat

Sámuel két könyvének és a Királyok két könyvének fordításáról van szó, amelyet Melius 1565-ben adatott ki. Ez már az ötödik Biblia-kiadása Eötvös Lászlónak, és Melius Biblia-átültetéseinek általa gondozott második kötete. Az első Melius-fordítást még 1937-ben adta ki Incze Gábor, ez Pál apostolnak a kolosszébeliekhez írott levelét tartalmazza, nem hasonmás, hanem modern betűkre átírt változat. Ötvös 2008-ban adta ki Jób könyvének Melius-féle fordítását facsimile formában, és most a négy ószövetségi könyvet. (Már csak az Újszövetség fordítása hiányzik a sorból, de ez nehezebb munka lesz.)

Károli Gáspár felülmúlta a püspököt

Kérdés az, miért Károli Gáspár fordítása lett a magyar protestantizmus alapkönyve, ha Melius több mint harminc évvel megelőzte őt a fordításban? Főként azért, mert noha Melius nyelve is szép, izgalmas, lendületes magyar nyelv, sok népi elemmel, Károli ebben felülmúlta püspökét. Hiába az új, modern változatok, az idősebb generációk számára Károli marad a reformátusság nagy fordítómestere.

Legyünk rá büszkék!

Melius jelentőségének csak egyik eleme a bibliafordítás. Ő teremtette meg a magyar kálvinista hitvallást, ő adta ki a magyar református énekeskönyvet, egyházat szervezett és teremtett, nem csupán fordított. És idehozta az egyik legjobb magyar nyomdászt, Huszár Gált, és ellátta munkáival. Nincs elég szó arra, hogy Melius jelentőségét méltassuk.

Ez a mostani hasonmás kiadás is kiváló egyház- és nyomdatörténeti tanulmánnyal jelent meg, tipográfiailag is remeklés, az Alföldi nyomda most is méltónak bizonyult hírnevéhez. Csak egyet hiányolok. Talán segítette volna az átlagember számára a könyv olvasását, ha legalább egy-két fejezetet mai betűvetéssel is mellékelt volna a szerkesztő a hasonmáshoz. Egy azonban így is tény: Debrecen szellemi életének újabb nagyon jelentős állomása ez a kiadás. Legyünk rá büszkék.

– B. J. –