Ötszörös világbajnok a Lokiban

Ötszörös világbajnok a Lokiban

A futballbarátok közül is kevesen tudják, hogy a DVSC-TEVA csapata egy ötszörös világbajnokot is foglalkoztat. Dr. Varga Lehel nem csak a szikével bánik ügyesen, hanem a labdával is. De ma már kevesebb ideje van az utóbbit dédelgetni. Nagyjából három évtizeddel ezelőtt még őt is elláthatta a Loki akkori csapatorvosa, mostanság viszont ő ügyel arra, hogy a játékosok fittek, egészségesek legyenek, s ha szükséges, a sérüléseiket is kezelje. A dokival egy, a közelmúltban kapott szakmai elismerés apropóján is beszélgetett a deol.hu.
 
– Sokan úgy gondolják, hogy ön tősgyökeres debreceni, hiszen oly’ régen tevékenykedik a városban. Valójában hová kötik a családi szálak?
 
Nyírmeggyesen születtem és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vállajon cseperedtem fel. A tanulás és a futball okán viszont már 14 esztendősen a Dunántúlra, pontosabban Székesfehérvárra vetődtem. Jóllehet, már akkor kiköthettem volna a cívisvárosban.
 
Hogyhogy?
 
– Nagyon jól ment a matematika és fel is vettek a Fazekas Mihály Gimnáziumba, mi több, a nyíregyházi labdarúgó tehetségkutatón felfigyeltek rám a másodosztályú DVSC-től, és én örömmel aláírtam az átigazolási lapot. Igen ám, de nem sokkal később az országos tehetségkutatón, a fővárosban is jól szerepeltem, ott meg a Videoton szakemberei környékeztek meg, és én engedtem a csábításnak. Mivel a debreceniek késlekedtek az átigazolási lapom leadásával, nem volt akadálya annak, hogy megváltoztathassam a korábbi döntésemet, amit nem is bántam meg.
 
– Hát, abban az időben nagy öröm lehetett Fehérváron focizni…
 
–  Az is volt. Serdülő és ifjúsági bajnokságokat nyertünk, míg a felnőtt gárda az élvonal egyik meghatározó együttesévé nőtte ki magát Kovács Ferenc irányításával. Őt a mai napig igazi szaktekintélyként tisztelem, és közvetve neki is köszönhetem, hogy Debrecenben telepedtem le.
 
– Is?
 
– Igen, mert bár sokszoros korosztályos válogatottsággal büszkélkedhettem, és az első csapat keretében is számításba vettek volna, azonban a továbbtanulás végett jöttem Debrecenbe. Orvos szerettem volna lenni, de úgy, hogy a focit se kelljen abbahagynom. Az egyetemi klubok fúziójával akkor megalakult NB II-es DUSE-nál tárt karokkal vártak. Aztán 1980-ban Feri bácsi lett a már NB I-es DMVSC vezetőedzője, és mivel régről ismert engem, áthívott.
 
– Gyanítom, nem pusztán az ismertség okán invitálta az akkoriban szintén „fúziós néven” szereplő Lokihoz, hanem azért is, mert egy megbízható jobbszélsőre volt szüksége.
 
– Mi tagadás, nem lehetett okom a panaszra, hiszen 53 élvonalbeli meccsen léphettem pályára. Az NB I-es karrierem folytatásának egyrészt egy sajnálatos térdsérülés, másrészt a sokasodó egyetemi elfoglaltságok vetettek véget. Ha lehet így a fogalmazni, a profi futballt 1983-ban kénytelen voltam abbahagyni, de aztán a DUSE-ban, majd a DMTE-ben még jó néhány évet lehúztam amatőrként.
 
– Említette Kovács Ferencet. Az eddigi legnagyobb magyar labdarúgó klubsiker – második helyezés az UEFA-kupában – az ő nevéhez fűződik.
 
– Máig felejthetetlen számomra a Videoton menetelése az 1984-85-ös kupasorozatban. Azok a labdarúgók harcolták ki az elismerést, akikkel korábban együtt játszottam, sőt néhányukkal, a fiatalabbakkal egy osztályba jártam gimibe.
 
– Valami hasonlót élhetett át most a DVSC-Teva Bajnokok Ligájában való vitézkedése kapcsán.
 
– Ez még hátborzongatóbb volt, hiszen aktív részese lehettem az eseményeknek, megtapasztalhattam, hogy az európai elitklubok milyen erős háttérbázisra támaszkodhatnak.
 
– A saját szakmáját is beleértve?
 
– Természetesen. Gondolom, nem kell ecsetelnem a riválisok lehetőségeit. Ezzel szemben én évek óta „sokadállásban” látom el a feladatokat a Lokinál segítőmmel, dr. Dézsi Zoltán kollégámmal. Régóta szorgalmazom, hogy a klub vegyen fel főállásba egy fiatal sportorvost, akit betaníthatnék, s aki később a szaktudásával a napnak akár mind a 24 órájában segíthetné a csapatot. De rögtön hozzá is teszem, hogy jelenleg egy ilyen embert sem tudnék ajánlani, mert akik szóba jöhetnének, egyéb elfoglaltságaik, illetve egzisztenciális okok miatt nem vállalnak a feladatot.
 
– Szerintem, ha Magyarországon minden élvonalbeli egyesületnél működne olyan orvosi stáb, amelynek számára valódi egzisztenciát tudnának teremteni, másmilyen lenne a kép.
 
– Valóban, itthon jellemzően a főállásuk mellett látják el a munkájukat a csapatoknál a sportorvosok, mert nem tudnak számukra vonzó ajánlatot tenni. Úgy vélik sok helyütt, hogy egy állandó orvosi team fenntartásának magas költségei nincsenek arányban a „hozadékkal”. Ezen persze el lehet vitatkozgatni. Sokat jelenthet a magas színvonalú orvosi háttér, de elismerem, túlmisztifikálni sem kell, mert csodákra nem képes. Hiába készítenek fel egy futballcsapatot a legújabb tudományos módszerek segítségével, ha az egyik védő talpa alatt véletlenül átcsúszik a labda, és abból gól lesz. A futballnak egyébként ez adja a szépségét: az esélytelenek is nyerhetnek.
 
– Ön viszont esztendőkön át egy esélyes csapatban rúgta a bőrt, amiről a gazdag éremgyűjteménye árulkodik…
 
– Bizonyára az orvos válogatottra gondol. Ötször szereztünk világbajnoki címet, egyszer pedig ezüstöt nyertünk a vébén. Közülünk kevesen mondhatták el, hogy az NB I-ben is edződtek. Talán a Koch Robi neve csenghet ismerősen a labdarúgás szerelmeseinek. Ő állatorvos és a Fradiban focizott. Sajnos most már kiöregedtem – 48 múltam decemberben –, és időm sincsen játszani.
 
– Nagyon elfoglalt?
 
– Soroljam hány helyen dolgozom? Na, jó, csak összefoglalva: ortopéd szakorvosként rendelek, magánorvosként elsősorban térd- és bokaműtéteket végzek Fehérgyarmaton, sportorvostant tanítok a DEOEC általános orvoskarán, tantárgyfelelős vagyok a Debreceni Egyetem főiskolai karán, a gyógytornász szakon, oktatok OKJ-s képzésben és hat esztendeje tagja vagyok a Sportegészségügyi Szakmai Kollégiumnak. Ja, a Lokit ki ne felejtsem. Egyébként korábban – olykor párhuzamosan is – dolgoztam az NB I-es férfikosárlabda-együttes, valamint a női és a férfikézilabda-csapat mellett is. Sajnos néhány játékost műtenem is kellett.
 
– Nos, mindezek alapján – úgy gondolom – alaposan rászolgált arra az oklevélre, amelyet tavaly decemberben vehetett át, s amelyet a sportegészségügy terén végzett tudományos és gyakorlati munkája elismeréseként adományozott önnek a Magyar Sportorvos Társaság.
 
– Nagyon megtisztelő volt ez számomra, hiszen évente két szakmai díjat osztanak ki, s az országban körülbelül négyszázan rendelkeznek sportorvosi végzettséggel.
 
 
Búcsúzóul Varga Leheltől megtudom, hogy leányaira is büszke lehet: Ráhel – apja nyomdokaiba lépve – a Debreceni Egyetem orvoskarára felvételizik. Nővére, Imola harmadéves a Corvinus Egyetemen, amelyen egyéni tanrend szerint tanul közgazdásznak, ugyanis időközben felvételt nyert Európa egyik leghíresebb egyetemére, az angliai Edinburgh-ire, ahol politológiát hallgat.

Kiripolszky Tamás
 
deol.hu

Címkék: , , , , ,