ÉM-interjú Gonda Ferenccel, a Filharmónia Kft. igazgatójával

Harmincöt éve hangversenyeket szervez. Júniustól a szőlészetnek szenteli idejét.

Beszélgetésre és koccintásra hívta barátait tegnap Gonda Ferenc, a Filharmónia Kelet-Magyarország Kft. igazgatója.

Levél érkezett a szerkesztőségünkbe nemrég, melyben azt írja, június 1-jén nyugdíjba vonul. Könnyű vagy nehéz szívvel írta ezt?

Gonda Ferenc: Több mint 35 éve, hogy Miskolcon hangversenyrendezéssel és szervezéssel foglalkozom. Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy ezt a munkát befejezzem, átadjam a feladatot egy fiatal kollégának, és nyugodt szívvel vállaljam a nyugdíjas éveket. Könnyű szívvel írtam ezt a levelet, mert úgy érzem, szép feladatot láttam el, szeretett a környezetem, és én is szerettem amit csináltam.

Mikor kezdődött a kapcsolata a zenével?

Gonda Ferenc: Főiskolás koromba kezdődött a kapcsolatom a zenével, lehetett választani, hogy fotózással, filmezéssel, színházzal vagy zenével foglalkozzunk. Én örömmel jelentkeztem zenetörténeti előadásokra Fassang Árpád tanár úrhoz. Az ő zenetörténeti előadásai egy életre zenekedvelővé tettek.

Ön választotta a Filharmóniát, vagy a Filharmónia önt?

Gonda Ferenc: Amikor művészeti vezetőnek kerültem Kazincbarcikára az Egressy Béni Művelődési Központba, már ott elhatároztam, hogy a felnőtt közönség részére és az ifjúság részére koncerteket fogok rendezni. Évi 25 hangversenyt rendeztünk 1970-ben. Ez óriási szám volt. Ez a hihetetlen szám feltűnt az akkori Országos Filharmónia vezetésének és megkerestek, hogy vállaljam el ezt a feladatot

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. 1975 januárjától a Filharmónia vezetése kinevezett megyei kirendeltség vezetőnek. Akkor Miskolcon 6 felnőtt hangverseny volt, és mintegy 25-30 ifjúsági hangverseny. Rövidesen Borsod megyében és Miskolcon is megemelkedett a hangversenyszám. Elértük azt, hogy minden nagyobb városban – Sátoraljaújhely, Sárospatak, Ózd… – rendeztünk a felnőttek részére koncerteket. Ez 3-4 hangversenyből állt. Kazincbarcikán továbbra is 6 hangversenyből állt az évad hangversenysorozata. Miskolcon a 80-as évek elején már 16 hangversenyből állt egy zenei évad.

Mi volt szép a munkájában?

Gonda Ferenc: A munkámban az volt a szép, hogy önállóan dönthettem műsorszerkesztésben, előadásszámok meghatározásában, művészek felkérésében. Igyekeztem a bérlők véleményét kikérni az ő elvárásaiknak is megfelelni. Nagyon jó kapcsolatot ápoltam a Miskolci Szimfonikus Zenekarral, a magyarországi vezető együttesekkel, kamaraegyüttesekkel, s a zenei világ különböző szólista művészeivel. Ezektől az emberektől sok szeretetet, megbecsülést kaptam. Munkámat tisztelték és elismerték. Sajnos többen már nincsenek közöttünk.

Mit vár el az utódjától?

Gonda Ferenc: Amikor az utódomat kiválasztottam és bemutattam a fenntartóimnak fontos szempont volt, hogy járatos legyen a zenei világban. Fehér János mint a szimfonikus zenekar egyik kiváló művésze, úgy gondolom, hogy személyében továbbra is fennmarad a szimfonikus zenekarral kiépített jó és nagyszerű kapcsolat. Úgy gondolom, hogy továbbviszi mindazokat a törekvéseket, elképzeléseket, amellyel mi hosszú éveken át megtartottuk bérleteseinket Miskolc város zenei életének. Elvárom még továbbá, hogy nagyon szeresse azt a hangversenyl-átogató közönséget, akik esténként beülnek egy-egy zenei koncertre a koncertterembe.

Hogyan tölti majd nyugdíjas napjait?

Gonda Ferenc: A nyugdíjas napokat családom körében fogom elsődlegesen tölteni, két gyönyörű unokámmal, feleségemmel és mindazon rokonokkal, akikkel szombat vasárnaponként együtt vagyok. Természetesen továbbra is hangversenylátogató leszek, nem csak Miskolcon, hanem mivel lehetőségem nyílik azáltal, hogy több szabadidőm van, más kisvárosba is ellátogatok egy-egy zenei eseményre. Van egy kedvenc hobbim, amit évtizedek óta űzök, és ez a szőlészet és borászat. Ez bizonyára sok időmet le fogja kötni, és így gyorsan elszaladnak majd a napok.