Éjszaka üzentek a szurkolók!

“Egy képet küldött levelében egyik olvasónk, amit szerda éjjel készített a Hódos Imre sportcsarnoknál miközben kutyáját sétáltatta.

A felvételeken egy idézet olvasható, melyet egy fehér textilre festettek, majd a sportcsarnok tetejéről engedtek le készítői, akik minden bizonnyal így kívántak üzenni a vasárnapi – Podgorica elleni – mérkőzésre készülő kézilabdás lányoknak.

„NYOLC GÓLT NAGYON NEHÉZ BEHOZNI, DE NEGYEDÓRÁNKÉNT KETTŐT LEHETSÉGES…” K.Á. 1990 – hirdette a felirat.

A legilletékesebbeket kerestük meg a részletekkel kapcsolatban, és a szurkolók részéről Pethe Tamás a LOSZ elnöke készségesen – olykor mosolyogva – válaszolt kérdéseinkre.
– Köthető-e a képeken látható felirat a szervezett szurkolói csoportokhoz?
– Ugyan, dehogy. Aki ismeri a lelátói tevékenységünket, az tudja, hogy nem szokásunk kiírások formájában üzenni… Meg honnan vennénk a bátorságot, hogy éjjel épületek tetején mászkáljunk, azért, hogy szeretett csapatunkat arról biztosítsuk, hogy mellettük állunk?
– Akkor lehet, hogy nem is a megfelelő személynek teszem fel a kérdéseket?
– Azért próbáljuk meg, hátha tudok válaszolni pár kérdésedre.
– Ismerős ez az idézet?
– Úgy sejtem, 1990-ben Komáromi Ákos bá’ küldte fel ezzel a mondattal az akkori csapatunkat a Radnicski elleni visszavágóra, amikor itthon szintén 8 gólos hátrányt kellett ledolgozni.
– Sikerült?
– Jócskán. Továbbjutottunk, 16 góllal verve a belgrádiakat. Érdemes rákeresni a neten!
– Miért pont ott és akkor fotózhatta látogatónk a képet?
– Szerintem az üzenet készítői tudtára akarták adni a Győrből hazaérkező lányoknak, hogy a vereség ellenére, is bíznak bennük, és mindent meg kell tenniük a továbbjutásért!
– Győrben vereség, illetve egy 8 gólos hátrány nem sok ez együtt?
– Más is kapott már ki Győrben. A korábban említett Radnicskin kívül a GOG Gudme is jelentős előnnyel érkezett Debrecenbe, meccs végén pedig, tudomásul vették, hogy a 9 gólos előnyük kevésnek bizonyult. Az a furcsa, hogy egyes újságírók ezt elfelejtik.
– Mire gondolsz?
– Nem akarom nevesíteni a szakit, de az országos sportnapilapban azzal zárni a kinti meccs tudósítását, hogy a lányainknak nem lehet más célja, mint a tisztes eredménnyel elért búcsú… Ez kiégette a „viccrelét” a Montenegróból hazafelé tartó kis brigádunknál. Szerintünk így nem szabadna befejezni egy írást az adott helyzetben!
– Mit kellett volna írnia?
– Bármit, ami táplálja a reményt és hitet ad a továbbjutáshoz! Írja azt, hogy nagy szükség lesz a szurkolók biztatására! Utaljon arra, hogy a múltbeli nagy bravúrokhoz hasonló hozzáállásra lesz szükség! Vesse már le a magyar az örök vesztes jelmezt! Aki feltartott kézzel megy csatába, az biztosan nem fog nyerni. Szerb vagy horvát sportlapban, hasonló helyzetben biztosan nem jelent volna meg ilyen írás.
– Ahogy beszélsz, az az érzésem, hogy ti már kezdtek ráhangolódni a vasárnapi meccsre?
– Személy szerint én Podgoricában a meccs végén, már kezdtem rápörögni a visszavágóra, ahogy ezt szóvá is tettem Bogdanovics Annamáriának. De az igazán elszánt mag tagjai már ugyanígy várják a vasárnapot, mint én.
– Mit mondtál Annamarinak?
– Hogy jobbak vagyunk, és Debrecenben tovább kell jutni a montenegróiakon. Egy picivel szabadabb-, kevésbé költői stílusban megfogalmazva.
– Konkrétan mit vársz a vasárnaptól?
– Hogy az utóbbi vereségek ellenére nagyon sokan jönnek ki a csarnokba, és belehajszoljuk a lányokat a továbbjutásba, mert ugyanaz a célunk, mint amit Buli (Bulath Anita szerk.) is megfogalmazott. A régi „arcokat” azért várjuk a lelátóra, hogy újra átéljük milyen érzés ilyen hátrányból fordítani, a fiatalokat azért, hogy megtapasztalják ezt az érzést!
– Készültök valami extrával?
– Olyan dolgot tervezünk, amit eddig nem csináltunk a csarnokban. Ki kell jönni, a többit meglátjuk vasárnap a Hódosban.

– Mi lesz, ha mégsem jutunk tovább?
– Szerintem ezen ráérünk a meccs lefújása után rágódni.
– A fent elmondottak alapján, mégiscsak megismétlem a beszélgetést indító kérdésemet. Biztosan nem ti voltatok az akció kivitelezői?
– Most, hogy újra rákérdeztél, egy kicsit elbizonytalanodtam.
Zárta – egy kacsintással – gondolatait a DVSC szurkolóinak egyik vezetője.”
 

Címkék: , , , , ,







hirdetés