20 éve a bel- és az árvíz volt az úr

Belvízzel elöntött terület Porcsalmán...
Belvízzel elöntött terület Porcsalmán... - © Fotó: Fetivizig
Szabolcs-Szatmár-Bereg – Szakemberek emlékeztek vissza a két évtizeddel ezelőtt történtekre.

A Magyar Hidrológiai Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Szervezete nemrégiben előadóülést rendezett Nyíregyházán a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságon (FETIVIZIG). A téma jubileumi volt, hiszen húsz évvel ezelőtt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében rendkívüli ár- és belvízvédekezésre volt szükség.

Bodnár Gáspár, a társaság megyei szervezetének elnöke, a FETIVIZIG igazgatója elmondta: az ülésen olyan szakemberek emlékeznek vissza a két évtizeddel ezelőtt történtekre, akik részt vettek a védekezésben, a tapasztalataikból pedig azok is sokat tanulhatnak, akik akkor nem voltak jelen.

Hóolvadás után

– Tudom, hogy mit jelent ilyen veszélyeztetett területen élni: a Tisza mellett a Szamos, a Kraszna, a Túr és a Batár is áthalad ezen a térségen. Éppen ezért elsődleges az emberek biztonsága, és nagyon fontos a vagyonvédelem – mondta dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő, aki húsz éve – akkor pedagógusként – Panyolánál vett részt a védekezésben a tanártársaival együtt. A vízügyet nagyon fontos szakterületnek tartja, véleménye szerint a FETIVIZIG országos szinten is kiemelkedő, folyamatosan eredményes munkájára joggal lehet büszke a megye lakossága.

Lucza Zoltán, a FETIVIZIG Vízrajzi és Adattári Osztályának vezetője az akkori ár- és belvízhelyzet hidrometeorológiai előzményeit mutatta be. Elmondta, hogy az 1998. novemberi nagy árvíz után azt lehetett hinni, hogy a természet kitombolta magát, és egy ideig nem lesznek szélsőséges időjárási és vízjárási események. Erre azonban rácáfolt az élet.

Az 1998. december és 1999. április közötti időszakban a vízjárás jellegét a februárban lehullott jelentős mennyiségű hó határozta meg. Ez döntően befolyásolta a hóolvadás után kialakult rendkívüli belvízhelyzetet, a szokatlanul magas talajvízszintet s a folyókon levonult vízmennyiségeket.

Súlyos belvízhelyzet

Az 1999. február 23. és március 25. közötti árvízvédekezésről Dajka István, a FETIVIZIG Árvízvédelmi és Folyógazdálkodási Osztályának vezetője tartott prezentációt. A tapasztalatokat összegezve megállapította: az egy tipikus hóolvadásos árvíz volt. A folyók vízállásai akadályozták a belvizek gravitációs levezetését, s a belvíz nehezítette az árvízi jelenségek megfigyelését.

Az árhullámok egymásra futása és találkozása miatt tartósan magas vízszintek alakultak ki, ezért sok helyen volt káros árvízi jelenség (buzgár, szivárgás, fakadóvíz). Egyértelművé vált, hogy a Lónyay-árvízkapu megépítésével (amely akkor még nem létezett) megakadályozható a Tisza visszaduzzasztó hatása a csatornára. Lőrincz Róbert, a FETIVIZIG vízrendezési és öntözési osztályvezetője a húsz évvel ezelőtti rendkívüli belvízvédekezést mutatta be.

– Mi kell egy jelentős tavaszi belvíz kialakulásához? – tette fel a kérdést, és a választ is megadta: kell hozzá nagy, megelőző (előkészítő) csapadék, magas talajvízszint, közvetlen csapadék (hó, eső), illetve fagyott altalaj. Nem mellékes a hirtelen hőmérséklet-emelkedés (hó esetén), az egybeesés az árvízzel, valamint az adott csatorna hiányos karbantartottsága sem. Mindezek ekkor sajnos együttesen voltak jelen, ezért 27 településen alakult ki súlyos belvízi helyzet. A rendkívüli készültség 17 napja alatt stabil szivattyúkkal 95,5 millió köbméter, a 37 darab telepített, szállítható szivattyúval pedig 13,817 millió köbméter belvizet emeltek át.

Horváth Gábor, a FETIVIZIG nyugalmazott osztályvezetője annak idején a Vízkárelhárítási Osztály és a Védelmi Törzs vezetője volt. Prezentációjában összehasonlította az eddigi legnagyobb belvízelöntések jellemző adatait, szólt a megelőző intézkedésekről, a vízkormányzásokról, a vízvisszatartásokról és a védekezésről, amelyeket minden helyszín esetében fotókkal illusztrált.

Helyreállítás, fertőtlenítés

A záróelőadást Istenes Sándor nyugalmazott polgárvédelmi dandártábornok tartotta. Kiemelte, hogy a védekezés nagy összefogást igényelt, a részt vevő szervezetek között szoros és eredményes volt az együttműködés. Értékelése szerint mindenki tudta a feladatát, tette a dolgát, s a jól elvégzett munka eredményeként jelentősen csökkent az okozott károk mértéke. Kitért az érintett lakosság ellátásának biztosítására, a káresemények utáni helyreállításokra és olyan egyéb, fontos tevékenységekre is, mint például a fertőtlenítés elvégzése.

Az előadóülés végén Bodnár Gáspár azt mondta, azért is fontosak az ilyen visszaemlékezések, mert ezekből jól látható, miben fejlődtünk azóta, melyek a további feladataink. A jelenről szólva elhangzott: minden év mást tartogat, az idén pedig olyan kevés vízzel fordulunk a nyárba, amire még nem volt példa – ezért is lényeges a vízvisszatartási tervek készítése.

– Nádasi Zoltán –

Címkék: , ,