2-2-ig remekül játszottak a debreceni futsalos lányok

Akt.:
2-2-ig remekül játszottak a debreceni futsalos lányok
© Fotó: Matey István
Debrecen – Ilyen az, amikor a számok nem fedik a valóságot. Illetve, ha csak az eredményt nézzük (2-7 az Astrának), akkor abban nincs benne, hogy 2-2-ig a DEAC NB1-es futsalos lányai egyenlő partnerei voltak a tavalyi bajnok Astrának, sőt, volt sansz a vezetésre is. Aztán jött egy szerintünk szabálytalan gól, illetve Horváth Reni súlyos sérülése, és minden megváltozott…

Bajnoki rájátszás a legjobb 4 közé kerülésért, 1. meccs

A bizonyítvány magyarázására nincs szükség, hiszen amennyire tudtak helytálltak a lányok a sokkal hosszabb kispaddal rendelkező, rutinos, válogatott játékosok sorát keretében tudó Astra ellen. Ám a két mérkőzéses párharc első felvonásában ennél sokkal több volt benne, mint ami végül összejött. A DEAC-os hölgyek a második félidőben már csak akkor tudtak cserélni szinte, ha az egyik kicsit sérült vállalta, hogy bejön egy másik kicsit sérült helyett. Az ellenfél meg eközben minőségi frissítéseket hajthatott végre a teljes mérkőzés alatt.

Mostanra domborodott ki az, hogy a szezon során folyamatosan hullt ki több alapember. Jelenleg sok a DEAC-nak az, hogy az 5 sérült mellé jött egy újabb, Renike.

Ők támadtak, mi hősiesen védekeztünk és kontráztunk

A mérkőzésen az esélyesebb Astra kezdett támadólag, de erre számítottunk. A DEAC szépen felvette a pozíciókat, és pofásan védekezett. Igen ám, de jött egy szerencsétlen találat, és máris 0-1 volt (nem ide). A koreográfia nem változott ezután sem, az Astra támadott többet, a DEAC viszont életveszélyes kontrákat vezetett. Egy ilyen végén az erőszakosan futsalozó, nagyon gyors Horváth Reni remekbe szabott góllal egyenlített (1-1). Mielőtt túlságosan örültünk volna, ismét a vendégek találtak be (1-2). Itt álljunk is meg egy pillanatra, mivel egyébként az egész meccsre jellemző volt, hogy a kiskunfélegyháziak szinte csak a mieink hibáiból éltek, vagy olykor szerencsével sem álltak hadilábon. Egy papíron egyértelműen erősebb csapatról van szó, de tény az is, hogy kaptunk lábak között olyan lassan becsorgó gólt, amit, ha nem látunk nem hisszük el, hogy nem halt meg a labda végelgyengülésben menet közben. És mégis bement! Vagy több alkalommal saját kardunkba dőltünk, amikor egy-egy kiváló labdaszerzésünket egy technikai hiba tett semmissé, és ahelyett, hogy mi lőttünk volna ziccert, az Astra kontrázott vissza (ilyenből is kaptunk gólt).

Ám az ezen a napon az ellenfél sztárjátékosával, Nagy Anettel szép, bátor harcot vívó Bokor Adri vezetésével tovább harcolt a DEAC, és igyekezett kihasználni minden apró alkalmat. Sikerült is, hiszen egy gyors akció végén Kota Gabi került szembe a kapussal, és nem is vallott szégyent a fájós lábbal játszó debreceni lány (2-2). (Lásd a fotón a gól előtti pillanatokat…)

Sérülés…

Közben, még az első félidőben az első gólt szerző Horváth Reni kétszer egymás után is földre került. Az elsőt még megúszta egy kis masszőri segítséggel, de a másodiknál olyan szerencsétlenül fogott talajt, hogy a térde kifordult. Rögtön látszott, hogy baj van, olyan fájdalmasan jelezte Reni, hogy ennyi volt számára a mérkőzés. Megjegyezzük ő eléggé túllelkesedte azt a meccset, itt is egy viszonylag ártatlan szituációban cikázott a pályán, s tapadt le a lába.

A sérülés (később kórházba vitték Renit, amint tudunk pontosat az állapotáról megírjuk) és egy szerintünk szabálytalan Astra-találat valahogy megfogta az addig is főleg védekező, ám nagyon akaró lányokat. Egy alkalommal Bokor Adrit gyakorlatilag lerántották, holott már labdát szerzett, ám nem mi jöhettünk szabadrúgással, hanem ebből került helyzetbe az Astra, amit ki is használt (2-3).

Sajnos a szünetig még kétszer betaláltak a látogatók, de az első félidőben bekapott 5 gólból talán egyre mondhatjuk azt, hogy igen, azzal nem lehetett mit kezdeni. A többi mind elkerülhető lett volna (2-4, 2-5).

Az Astra klasszisai, Nagy Anett és Szabó Bogi is duplázott a meccs folyamán, de eredményes volt a szlovák légiósuk is. A második félidőben már kevés erő volt a DEAC-ban ahhoz, hogy komolyan veszélyeztesse a vendégek vezetését. Igaz, szépítő találatra volt sansz – de sajnos nem éltünk vele. Mindenki dolgozott becsülettel a mieink közül, ám egyre inkább szétnyitotta védekezésünket az Astra, amely sokkal több minőségi (és mennyiségi) cseréjének köszönhetően felőrölte a DEAC-ot.

A mieink között ráadásul a nagyot csatázó, és sokat vállaló Bokor Adri és centerben is többször ügyesen meglóduló Kota Gabi, illetve a sérüléséig igen nagyot dolgozó Horváth Viki előtt kapusunk, Kósa Viki volt a meccs embere. A kiváló reflexekkel megáldott hálóőr olykor a ficakból szedett ki lövéseket, vagy az alsó sarok elől mentett vetődve, esetleg szinte spárgázva, a lábával. Ám minden lány nagyot harcolt, akár Balla Ancsi, akár Dancs Rebi, akár a csapatkapitány Radics Ági (Erdős Edina nem tudott pályára lépni korábbi sérülése miatt – a korábbi maródiak a kispadra sem ülhettek le).

Az idő előrehaladtával viszont a mi lányaink egyre inkább a fülükön szedték a levegőt, ezért a hibák száma is megszaporodott. Kósa Viki is olykor picit elhamarkodottan dobta támadásba a társakat, ám amit hátul, a hatoson belül művelt kézzel-lábbal, az brilliáns volt. Ezért is fájó, hogy egy ilyen kiváló kapusteljesítmény és a remek első 10 perc után nem bírtuk szuflával (meg cserével), mert bár csak a papírforma igazolódott be, de az Astrának sokkal több meleg pillanatot tudtunk volna okozni, ha kellően tudjuk forgatni a keret játékosait.

Így maradt a tisztes helytállás, amire viszont büszkék lehetünk. Ám a két hét múlva esedékes visszavágó során extra bravúrra lenne szükség (na, meg 2-3 felépült sérültre, amire sajnos szinte semmi esély…), hogy idegenben érjünk el olyan eredményt, amivel óriási meglepetést szereznénk gyakorlatilag mindenki számára.

– DEAC –


Edzői nyilatkozatok:

Sólyom Attila (DEAC): – Az ellenfél sokszor játszotta be a centerhez a labdát, de ez nem volt olyan nagy baj, mert gyakorlatilag azt hiszem egy gólt kaptunk innen, inkább az a gond, ha a két szélen felfutó ezáltal helyzetbe kerül. Amíg Radics Ági bírta erővel megfogta Nagy Anettet, aztán Bokor Adri is igen jól vette át az őrizetét, de míg Anetten kívül van egy Gál Timi, egy Szabó Bogi, aztán egy szlovák válogatott kislány, akik ellen nehéz. Azt mondhatom, hogy a vereség fő ok az, hogy egyénileg felettünk állnak, emellett ők úgy frissítettek a meccs alatt, ahogy szerettek volna, míg mi elfogytunk szép lassan. Ez az Astra a kupadöntőben a 12 válogatott játékossal rendelkező Hajdúböszörményt is 6-2-re verte meg. Ehhez képest jelenlegi helyzetünkben hősiesen helytálltunk. Az edzésen gyakorolt dolgok visszaköszöntek egyébként, elég jól alkalmazták azokat a lányok. Reniért viszont aggódunk, hogy mi van vele, de mellette Kota Gabi is kérdéses mennyire sérült rá a meglévő bajára. Aztán Horváth Viki bokája is rossz, alig mertük visszaküldeni a pályára. A korábbi és mostani sérültek közül nem tudom valaki feljavul-e a visszavágóra, ami két hét múlva esedékes. Ám mondhatjuk, hogy most, amikor nagyon kellett volna egy jó keret, éppen akkor nem vagyunk komplettek. A visszavágón ezzel együtt is megpróbálunk mindent, de még azt se tudom, hogy ott kikra számíthatok majd.

Dombó János (Astra): – Tekintélyes különbségű győzelmet arattunk a párharc első felvonásán. S ezt ki kell hangsúlyozni, hogy még nem dőlt el semmi, lesz egy visszavágó is még. Ám úgy gondolom, hogy idegenben 7 gólt rúgni a Debrecennek megfelelő önbizalmat adhat a visszavágóra. Az eredmény mellett a mutatott játékkal nem voltam teljesen elégedett, voltak hibáink. Ám ez DEAC egy masszív csapat, tudatosan használja az egyes játékelemeket, így az ötgólos siker nagy fegyvertény ellene. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha az ellenfél kapusa nem véd ilyen extra szinten (illetve olykor mi is naggyá tettük), akkor azért még megnyugtatóbb különbségű sikert arathattunk volna. A megsérült debreceni kislánynak gyógyulást kívánok!




Sporthírek






hirdetés