"Ágyban, párnák közt dögölhetett meg”

"Ágyban, párnák közt dögölhetett meg”
Akinek van otthon bármilyen állata, legyen az kutya, macska, papagáj, vagy akár egy kis sün, az nagyon jól tudja, mit jelent a már szinte családtagként szeretett állattól megválni. Kenyeres Ilona jegyzete

Akár elszökik, akár betegség, vagy csak egyszerű „végelgyengülés” viszi el bármelyiket. A gazdák ilyenkor általában azt mondják: elpusztult, esetleg meghalt az állat. Mert szerették, mert hozzájuk nőtt, mert fáj az elvesztésük, mert nem tudják azt mondani, mint egy patkányra, hogy: „megdöglött”.

Sajnos mi is temettünk már el jó néhány, családtagként szeretett és gondozott négylábút: sírjaik a kertben vannak, mint ahogyan ott található a néhány hete, 21 éves korában „meghalt”, mindig csacsogó, egész mondatokat is beszélő, trillázó, fütyölő nimfa papagájunk is, aki csak egyszerűen elaludt: nem vergődött, nem szenvedett, csak hirtelen megállt a szíve, és csukott szemmel lepottyant a rúdról, melyen nagyon szép 21 évet töltött. Az ő, de a családunk számára is emlékezetes volt ez a több mint két évtized, hiszen rengeteg kedvességet kaptunk tőle, amíg élt.

És most rátérnék jegyzetem második, talán még szomorúbb apropójára. A napokban egy amolyan beszélgetős műsorban néhányan arról polemizáltak, ki is az „igazi” magyar, ki a nemzet dicsősége, ki hogyan volt megbecsülve – nem is nagyon figyeltem oda, ám egyszer megütötte a fülemet egy mondat, mely egy ismert publicista, műsorvezető szájából hangzott el: „Péter Gábor pedig ágyban, párnák közt dögölhetett meg”.

Tessenek megnyugtatni: ugye nem jól hallottam?

Kenyeres Ilona