Jegyzet: Jó napot kívánnak?

Mostanában elég gyakran kezdek beszélgetésbe addig ismeretlen embertársaimmal. Sőt, olykor többen is részt veszünk a diskurzusban. A helyszín jobbára egy, a Debrecen megyei jogú város kulturált közösségi közlekedését elősegítő megálló. Ahol a buszunkra várunk. Témánk pedig az időjárás. Amelyről néhány évtizeddel ezelőtt azt hittem csak angolok képesek ilyesmire. T. Szűcs József jegyzete.Merthogy, mit lehet ezen ragozni? Időjárás van, volt és lesz. És kész. Azóta viszont számtalanszor tapasztaltam, hogy nem úgy van az. S végképpen nem úgy lesz. Ráadásul nemcsak időjárásunk vénült néhány évtizedet, hanem én is. Talán ez is közrejátszik abban, hogy ma már jóval többet látok a felhők mozgásában, mint azt, hogy számomra jófelé tartanak-e vagy sem.

Persze, ha arra az iszonyatos, több millió tonnányi szennyeződésre gondolok, amelyet csak az utóbbi évtizedekben zúdítottunk a légkörbe, talán nem csodálhatjuk, hogy másokkal együtt én is, szó szerinti égi jeleket látok egy-egy szokatlannak számító időjárási képződményben. Hisz klímánk a fejünk felett, éppen a légkörben formálódik. Hozzátéve persze, hogy a folyamatok elindítója végső soron a Föld végtelen víztükre. Mármost, ha mindkettőt szennyezzük, s ezzel együtt a számára ideálisnak tartottnál melegebbre hevítjük, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy egyre betegesebbé válnak. Persze meglehet, az utóbbi időben szép számmal tapasztalt időjárási kilengések csupán a természet újra és újra kinövő vadhajtásai. Vagyis az éghajlat természetes hullámzásának tekintendők. Ám a piszkunkat, akkor is olyan letagadhatatlanul hagytuk rajta, mint eb a Szaharát.

Sokan nem is csak egyszerűen a mai (sok gyárban tegnapi) technológiák melléktermékének tekintik folyamatos önmérgezésünket. Hanem olyan vétkes felelőtlenségnek, amely egyszer akár emberiség ellenes bűntettnek számíthat. Hisz az már viszonylag régen ismert, hogy amennyiben így mennek tovább a dolgok, szigeteket, világvárosokat önthet el a menthetetlenül emelkedő tengervíz Másutt fél földrészek válnak sivataggá. Mostani lakói pedig időjárási menekültekké, bevándorlókká. Nem néhány tízezren, de néhány száz millióan. S akkor még nem is beszéltünk a megváltozott vagy annak tűnő klíma talán legalattomosabb velejárójáról. Nevezetesen az olyan kór- és károkozók újabb égöv alatt történő ellenállás nélküli megjelenéséről, (merthogy számukra kedvezően alakulgat ezen területek hőmérséklete), amelyeket természetes ellenségeik csak jóval később követnek. Ám addig megállíthatatlan járványok formájában pusztíthatnak. Előbb növényeket, majd haszonállatokat, később akár embereket is.

Amikor ilyen messzire jutunk a diskurzusban általában vagy jön a busz, vagy, s ez a valószínűbb, még marad időnk a legfontosabb tanulságok levonására. Például arra, hogy a világ sorsát befolyásolni képes potentátoknak reggel munkába menet a buszmegállóban gyakrabban kellene szóba elegyedniük egymással. S vélhető vesszőparipájuk, a soha meg nem értéshez vezető politizálás helyett inkább nekik is az időjárás kedvezőnek aligha mondható változásairól, annak okairól, kihatásairól, a várható kihívásairól, az elengedhetetlenül szükséges teendőkről kellene eszmét cserélniük.

Már ha buszmegállóban szoktak reggelente toporogni, s nem villamossal mennek be a hivatalukba. Persze a villamosmegállókban is csak dohányozni tilos. A felelősség vállalása nem.

- T. Szűcs József -