15 éves és a rali az álma – Interjú Marozsán Gergővel

Akt.:
15 éves és a rali az álma – Interjú Marozsán Gergővel
Még csak 15 éves, és a szárnyait próbálgatja az autósportban, de minden álma, hogy autóversenyző lehessen. Ő nem más, mint Marozsán Gergő. A RaceStar-ban azért vett részt, mert kíváncsi volt, hogy egyáltalán van-e keresnivalója egy versenyautóban. De úgy néz ki igen, mert 175 nevezőből bekerült a legjobb 25 közé.


– Hogy jött az ötlet, hogy részt veszel a 2015-ös RaceStar-ban?

– Mivel 6 éve, hogy hál, istennek közel ülhetek a tűzhöz, mint külső szemlélő, ugyanis amikor tehetem, a Bakó Rally Team csapatával utazom versenyről-versenyre testvérem révén. Tehát mindig vannak sasszemek, akik figyelmeztetnek, hogy ideje lenne megnézni mi a helyzet ezzel a ralival. Persze nem erőltetik, ezt nem lehet. De tudják, hogy imádom ezt az egész feelinget…és hálás vagyok, hogy próbálnak segíteni. Köszönöm nekik.

– Na, de beszéljünk kicsit a részletekről. Mi hogy történt, előtte és ott a Slovakiaringen?

– Amit magam mögött tudhatok eddig, az egy nyári gokart tábor, ahol elméleti és gyakorlati oktatásban vettem részt, és nagyon jó buli volt. Ezen kívül hobbi szinten eljárunk gokartozni, és így jött az ötlet is, hogy egy próbát megér. És megérte. 7 országból lehetett nevezni, országonként 25 embernek, vagyis összesen 175-en vettünk részt a rivalizáláson. A kvalifikáció után mikor értesítettek, hogy bejutottam nagy volt az öröm, és még pánik sehol. Majd amikor megérkeztünk és megkaptuk a szigorú napirendet, hogy mikor hol, és melyik ország versenyzőinek mi a feladata, na, akkor már tudtuk a magyar srácokkal, hogy ez nem lesz piskóta. A három napos megmérettetés első napján azzal kellett kezdenünk, hogy mind a 175 nevezőnek le kellett futnia 30 perc alatt 6 km-t. Ez nem volt a kedvencem, de ez nem szeretem, nem szeretem kérdés, meg kellett csinálni. Mikor ez megvolt, jöhetett az erőnléti szintfelmérés (fekvőtámasz, 4 ütemű, stb.) időre. Ezt követően az első nap végére már csak a szimulátoros feladat elvégzése maradt. Ezzel vége is volt az első napnak. Itt még mindenki versenyben volt, mert másnap jöttek a döntő csaták.

– Második nap viszont már csak 50-en maradhattatok a 175-ből, itt mi volt a döntő szempont?

– Reggel kezdtünk egy anyanyelvi és angol interjúval, hogy mégis mennyire vagyunk kamera érzékenyek. Ezután egy 45 kérdéses elméleti teszt kitöltésével kellett megbirkóznunk, ahol volt pár kérdés, aminél igen tágra kerekedett a szemünk, hogy vajon mi lehet a helyes válasz. És aztán végre elérkeztünk a várva-várt gokart versenyhez, ahol igazán magunkat adhattuk. Ezzel ez a nap is véget ért, és vártuk, hogy ki hány pontot gyűjtött össze két nap alatt, és ki harcolhat tovább a harmadik napon is a fődíjért. Szerintem mi magyarok elég jól teljesítettünk, mert végül a 22 magyar nevező közül 11-en bejutottunk a top 50-be. Mindenki nagyon örült, és jómagam már ezzel is megelégedtem volna, de klassz érzés volt olyanok ellen tovább küzdeni, akik több éve gokartoznak, szimulátoroznak, esetleg pályaautóznak. Ez még nagyobb kihívás volt.

– Akkor lássuk, hogy mégis milyen buktatói voltak a harmadik napnak, ahol minden eldőlt?

– Itt már kicsit izomlázzal startoltunk reggel. De a hangulatunkat hamar feldobták az instruktorok, melyeket a Burkus Egonék intéztek, hogy segítségünkre legyenek a nagy napon. Tehát első feladat volt, hogy felmérték melyikünk hogyan kezeli a kézi váltós Suzuki Swiftet. Aki itt jól teljesített az tovább mehetett és a Renault Twingoval szlalom pályán kellett autózni. Ez volt az a pont, ahol már tényleg sokunkon látszott, hogy nehezen bírtuk kivárni, hogy ki jutott tovább a 25-be. Mikor felsorolták a neveket, el sem hittem, hogy ott vagyok a legjobb 25 között, 3 magyar versenyzőtársammal. Számomra ez nagyon nagy megtiszteltetés volt, mert nagyon ügyesek voltak a többiek is, és én mégis bejutottam. Egyre jobban izgultam, mert a verseny folytatásában már élesben ment a csata teljesen egyedül a nagypályán egy Suzukival. Minden hasznos tanáccsal ellátott minket Egon, és a Major Benedek, mégis egyre jobban izgultam, hogy milyen lesz egyedül az autóban, hogy fogok teljesíteni.

– Végül nem sikerült bejutnod a 9 döntős közé. Mi történt így a verseny vége felé, és mennyire vagy elégedett magaddal?

– 2×8 percet kellett teljesíteni a Suzukival a pályán, de a harmadik körben vétettem egy hibát, és kicsúsztam a kavicsos bukótérbe, ahol a sok „drazsé” megfogta a kocsit és az oldalára billent. Kicsit mérgelődtem, mert ugye a Bakó Rally Team autói is elsőkerekesek és mindig szajkózzák, hogy ha baj van állni kell a gázon. Később Egon mondta, hogy én nagyon elvettem a gázról a lábam, de most még ez jött reflexből. Tehát nekem itt sajnos befejeződött a verseny, de így is elégedett vagyok, mert a kitűzött cél a tapasztalatgyűjtés volt, de azt jócskán felül múltam.

– Jövőre újra próbálkozol a RaceStarban?

– Igen, de addig a lehetőségekhez mérten szeretnék minél többet gokart versenyeken részt venni, illetve az amatőr rali versenybe is belekóstolni. Valamint ezúton szeretnék mind a 22 magyarnak gratulálni, hogy bejutottak ebbe a színvonalas megmérettetésbe, és Lengyel Martinnak is, aki a 3. helyen végzett.

– Gratulálok srácok, és örülök, hogy megismertelek benneteket…jövőre ugyanott találkozunk 😀

A magyarok, akik kitettek magukért:
Fodor Árpád, Rátkai János, Szarka Zsolt, Tóth Dani, Kovács László, Lengyel Martin, Fühl Zoltán, Kaszás Máté Sándor, Kovács Gábor Roland, Benyó Máté, Naményi Gergely, Kovács Kristóf, Lázár Zsolt, Varga Botond, Szalontai Attila, Tóth Sándor, Pongor Gergő, Renczes Ádám, Gaál András, Guth Patrik, Balázs Tamás,

Szöveg és fotó: Tiba Anita








hirdetés