14 fa az életutak jelképe

Akt.:
14 fa az életutak jelképe
© Fotó: Derencsényi István
Hajdúnánás – Nagyjaik számára ültetett díszfákat a rokonok és a leszármazottak jelenlétében a város közössége.

Már hagyomány, nem éppen különlegesség a hajdúvárosban, hogy a környezet szépítésére fákat ültetnek. Más okkal is: az I. világháború után a haza nem tért fiaknak hozták létre a Hősök ligetét, de néhány éve a nánási újszülöttek is örvendezhetnek egy-egy facsemetének. Szerdán helytörténeti fasort avattak a Móricz Pál Helytörténeti Gyűjtemény előtt. Jeles íróik, költőik, múltjuk kutatói és az első múzeumszervezők emlékére.

Szép kezdeményezés, vinni kell tovább, megérdemlik az itt élők, hiszen kell a példakép, ami összetart. ” Kívánom, hogy a Jóisten adja meg ezt a kovászt – fogalmazott Szólláth Tibor polgármester az ünnepi eseményen. Jómaga is örökbe fogadott egy fát, hiszen fontosnak tartja, hogy a hétköznapokban ott legyen az előző generációk munkája, ami meghatározza a szellemi és épített környezet értékét. S így lesz ez a mostaniak tevékenységével is, 50-60 év múlva az e pillanatban rácsodálkozó óvodások már sudár fákat láthatnak, amelyekben ott lesz az ő munkájuk üzenete is. Mert „ide kell hoznunk a nagyvilágot, ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes és amit érdemes” – idézte Veres Péter Én nem mehetek el innen című költeményét a polgármester.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

Vissza a köztudatba

Buczkó József, a Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója elmondta, hogy 115 éve rendezték meg először a madarak és fák napját. Egykor ez volt a legszebb tavaszi ünnep, amit szeretnének újra a köztudatba hozni – ahogyan Herman Ottó magyar természetkutató megfogalmazta -, a gyermeklelkek alakítására, hiszen a madarak és fák védelme tőlük remélhető.

– Eleink, akiknek a neve szerepel a fák előtt, útmutatóak, munkásságukkal kötődnek a városhoz, napi létünkhöz. Egy-egy oszlopos tölgyet ültettünk emlékükre; az ég felé törekvő „Isten fája”, ősvallásunk tündéreinek tartózkodási helye méltán jelképezi az életutakat – fogalmazott Buczkó József. Mint emlékeztetett, Hajdúnánás közössége talán a legöntudatosabb, a legzártabb a hajdúságiak között; a büszke hajdúk munkájának lenyomata itt szunnyad. A maiak tenni kívántak azért, hogy ez az értéktár része legyen.

Az eseményen leleplezték az emlékfákat bemutató emlékoszlopot, majd a történelmi egyházak lelkipásztorai megáldották azokat.

A díszfák tövénél egy-egy kisebb emléktáblát is elhelyeztek, felvésve rá a kiválasztott személy nevét, s hogy ki is volt ő, valamint egy tőle származó gondolatot; illetve a fák örökbefogadójának nevét – ők egy jelképes összeggel támogatták a kezdeményezést.

HBN-BB


Akikre emlékeznek

Íróik, költőik:

  • Móricz Pál (1870–1936)
  • Dr. Kéky Lajos (1879–1946)
  • Vihar Béla (1908–1978)
  • Maghy Zoltán (1907–1930)
  • Gulyás Gábor 1916–?)
  • Csontos Gábor (1927–2010)
  • Soós Zoltán (1935–2015)

Történészeik, múzeumügyük szorgalmazói:

  • Dr. Nemes Félix (1853–1933)
  • Kovács Miklós (1859–1939)
  • Dr. Barcsa János (1870–1910)
  • Dr. Igmándy József (1897–1950)
  • Dr. Molnár József (1905–1986)
  • Dr. Dankó Imre (1922–2008)
  • Draviczky Imre (1926–2006)








hirdetés