110 éve született a DEAC mártírrá lett futballistája, Cseszkó I Gyula

Akt.:
110 éve született a DEAC mártírrá lett futballistája, Cseszkó I Gyula
Labdarúgás. Ebben a rovatban írtam korábban, hogy a történelem él, vétek abszolút kategóriákban gondolkodni, nyilatkozni róla. Bármikor előkerülhet forrás, esetleg eredeti dokumentum, amely kiegészítheti ismereteinket, vagy teljesen új megvilágítás alá helyezhet egy-egy problémát.

2010-ben megjelent a város labdarúgását feldolgozó kalauzom, amelyben részletesen (ám korántsem a teljesség igényével) feldolgoztam az egyetemi egyesület labdarúgócsapatának históriáját. Mivel mindig is az volt az álláspontom, hogy a történelem állandó mozgásban lévő folyamat, nem tekinthettem munkámat lezártnak. A minap Mikepércsen élő sportbarátom, Szilágyi Tibor felhívta a figyelmem egy kiváló hajdani DEAC-futballista tragikus sorsára.

Cseszkó I Gyuláról van szó, aki József nevű öccsével együtt a Dóczy utcai fehér-feketék sportolója volt az 1920-as évek második felében.

 

Válogatott

A jeles férfiú 1902-ben született Hódmezővásárhelyen. Édesapja a MÁV alkalmazásában állott, idővel az állomásfőnöki posztot is betöltötte. (Földvári László: Jeltelen sír a celebeszi börtöntábor temetőjében, márványemlékkő Sanghiban)

Érettségi után a fivérek egyetemre kerültek. Természetesen Debrecenben sem hagytak fel imádott sportágukkal, sőt Gyula 1926-ban és 1927-ben Kelet-Magyarország válogatottja volt. (Klubtársaival, László Márton kapussal, Boda Józseffel és Jacsó Jánossal válogatták be.) Nagy szó volt ez abban az időben, amikor labdarúgásunk Európa és a világ szűkebb élvonalába tartozott.

Történelmi találat fűződik az orvostanhallgató nevéhez. 1927. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján a diákgárda Kisvárdára utazott, hogy bepótolja az őszről elmaradt második (!) félidőt a KLASZ-bajnokságban. Hatan érkeztek a hajdúságiak, egyszerűen nem tudtak több játékost összeszedni. A 30. percben (lényegében a 75. percnek felelt meg) Cseszkó I kiugrott a védők közül, és megszerezte a vezetést. Havas Sándor játékvezető mondvacsinált ürügyekkel rátett még 13 percet, de csak azt tudta elérni, hogy a hazaiak kiegyenlítsenek (1:1). Összesítésben (az őszi meccs eredményével együtt) 2:1-re nyertek az egyetemisták. Hanem a vége melegre sikeredett, mert „(…) Cseszkóra az egyik néző (…) bicskát rántott”. (Keletmagyarországi Sporthirlap 1927. március 28.)

 

Segítőként

1931-ben a gazdasági recesszió hatására kénytelen volt elfogadni egy holland misszionárius társaság ajánlatát, hogy nejével, Eőrhalmi Hadady Emmával a Fülöp-szigetek és Nagy-Szunda-szigetek között elnyúló Sangihe-szigetcsoportra utazzon. (Szokták a szárazulatokat Sanghiként is említeni.)

A II. világháború idején a japánok elfoglalták a csendes-óceániai térség jelentősebb részét. A megváltozott körülmények közepette honfitársunk csak rettentő nehézségek árán tudta gyógyító tevékenységét folytatni. 1944 tavaszán az agresszorok internálták, majd az amerikaiak egyik bombatámadáskor megsebesült. Sérülései végzetesnek bizonyultak, gyógyszerek hiányában elfertőződtek, és a hős orvos 1945 márciusában meghalt a tábori kórházban. Feleségét – az ellenállásban való részvétele miatt – lefejezték a kegyetlen megszállók. (Földvári László i.m.)

Négy gyermeküket szerencsére a bennszülöttek megmentették, az árváknak sikerült Ausztráliába jutniuk. (Földvári László i.m.)

A magam szerény eszközeivel szeretnék tisztelegni a vértanúvá vált házaspár emléke előtt.

Sándor Mihály

Címkék: ,