„Fölösleges az embereket hülyíteni”

„Fölösleges az embereket hülyíteni”
Labdarúgás – Idén lesz húsz éve, hogy bemutatkozott az élvonalban, amikor a Garamvölgyi Lajos vezette DVSC feljutott az NB I-be.

A rövidebb frankfurti és utrechti kitérőtől eltekintve mindig a Lokiban futballozott, bajnoki meccsen összesen 423-szor öltötte magára a piros-fehér dresszt. Harmincötszörös válogatott, 39 éves. Dombi Tiborral beszélgettünk, az interjú első második olvashatják.

 

Nem titok, hogy egyedül él, amolyan magányos farkasként. Ez az Önnek leginkább megfelelő életforma?

Dombi Tibor: Igen, véletlenül így alakult, hogy négy éve egyedül lakom, viszont nagyon jól érzem így magam. Korábban volt feleségem, akitől elváltam és azután mentem ki külföldre futballozni. Ezt egy kissé bonyolult időszak követte, akadtak szerelmek, de nem feltétlenül volt mindenki mindig szabad… Idővel lenyugodtam, mert megismertem a gyermekem anyját, akivel öt éven át éltem együtt. Született egy kislányunk, ám mint mondtam, négy éve külön utakon járunk, ennek ellenére jóban vagyunk a volt párommal. Három éves volt a kislányom, amikor külön váltak útjaink az édesanyjával, aggódtam kicsit, miként tartjuk majd a kapcsolatot a gyermekkel, de szerencsére minden nap találkozunk. Nem titok, a csapattársam, Czvitkovics Péter másfél éve összejött az exemmel, szenteste például együtt ünnepeltünk, mint egy nagy család (nevet – a szerk.). Örülök, hogy én is és a volt párom is normálisan tudjuk kezelni ezt a helyzetet, bár nyilván némi időnek el kellett telnie ahhoz, hogy ez így legyen.

 

Olyan figurának ismerhette meg a közvélemény, aki nem szokott köntörfalazni, ha megkérdezik a véleményét. Ez nem biztos, hogy minden esetben kifizetődő volt.

Dombi Tibor: Persze, kaptam én ezért eleget… De nincs sok értelme a túlzottan diplomatikus megfogalmazásnak, mert Magyarországon semmi sem működik úgy, ahogyan kellene. Szerintem az emberek „vágják”, ha valaki kamuzik, fölösleges hülyíteni őket. Én nem akartam ilyen lenni, lehet emiatt még rátettem egy lapáttal és durvábban elmondtam, mi az igazság. Ha ezért esetleg nehezteltek rám a vezetők, azt mondtam, akkor inkább vegyük bele a szerződésembe, hogy nem nyilatkozhatok, de félrebeszélni nincs értelme.

 

Köztudott, hogy szereti a rendet maga körül és a rendszert is fontosnak tartja az életében. Talán ennek köszönhető, hogy az élsport mellett a zenélés is belefér az idejébe.

Dombi Tibor: Valóban nagyon szeretem a rendet, már-már mániákusan. Gyermekkoromban állt egy kancsó a konyhában, amiben víz volt. Ha valaki kiöntött egy pohár vizet, rögtön mentem, és teli töltöttem a kancsót, mert annak szerintem úgy kellett lennie. Amikor Hollandiában fociztam, megismerkedtem egy családdal és a rendmániám miatt azt mondták nevetve, hogy szerintük autista vagyok… De komolyra fordítva a szót, otthon sem mindig nézték jó szemmel a kancsó állandó felügyeletét. A rendszeretetemet tehát maximálisan kiélhetem otthon, mert egyedül vagyok, de egyébként nem vagyok magányos. Ami a zenélést illeti, ez nyilván csak hobbi, de aki a munkáját komolyan veszi, az a hobbiját sem veheti félvállról. Ha mondjuk fáradt vagyok, akkor is mennie kell a shownak, nem maradhat el emiatt koncert vagy zenekari próba. Egyértelmű, hogy nem profi szinten űzzük és nem fog megélhetést biztosítani számunkra a Wyrfarkas zenekar, hiszen tőlünk jóval tehetségesebb zenészeknek sem ez a főállásuk. De nagyon fontos szerepet tölt be az életemben a zene, nem csak a kikapcsolódást szolgálja, rengeteg energiát is ad a hétköznapokon.

 

A másik nagy szerelme az NFL, év végén járt az Egyesült Államokban, milyen élményekkel tért haza?

Dombi Tibor: Hét-nyolc esztendeje kezdtem el követni az amerikai foci eseményeit barátom, Fejes Tamás hatására. Egyre inkább megszerettem ezt a sportot és két éve van egy úgynevezett fantasy ligánk, tíz barátommal minden vasárnap nálam nézzük a mérkőzéseket. Tavaly jártam kint először az Államokban, korábban Madar Csaba már kétszer volt Pittsburghben, ugyanis ő a helyi csapat nagy szurkolója, s vele vágtam neki az útnak: elutaztunk a Washingtonban élő barátunkhoz, ugyanis ott székel az én kedvenc brigádom, a New England Patriots. Idén Washington mellett megjártuk, New Yorkot, Philadelphiát és Bostont, nagyon jól érzetük magunkat és már most megterveztük a következő decemberi utat. Mit mondjak, nem a pihenésről szólt a kint töltött nyolc nap!

 

Bár az interjú elején említette, hogy nem akar celeb lenni, nemrég egy Tankcsapda-klipben mégis feltűnt. Honnan jött az ötlet és miként zajlott a forgatás?

Dombi Tibor: A Csapda klipjében szerepelni egyáltalán nem jelent celebséget, ellenben óriási megtiszteltetésként éltem meg. Amikor közölték, hogy futnom kell a felvételek során, még jobban megörültem, Lukács Laci az elején le is szögezte, ha focizni kellett volna a klipben, akkor nem nekem szólnak. Tehát a frontember jelezte, hogy számítanak rám a forgatáson, elutaztam Budapestre, ahol nyolc helyszínen zajlott a felvétel. Remekül éreztem magam a stábban, nagyon jókat beszélgettünk Hajdú Szabolcs rendezővel a falusi életről, ő ugyanis biharnagybajomi gyökerekkel rendelkezik. A szereplők közül a pilótával, Besenyei Péterrel és Radnai Péterrel találkoztam személyesen, előbbivel a reptéren, utóbbival a könyvtárban. Az én értelmezésemben egyébként a klipben arról van szó, hogy a szereplők adták össze azt az energiát, amelyből a zenekar táplálkozik és játszik a színpadon.

Tamás Nándor