Egy szobában a kedvencekkel

Hajdúböszörmény - Állatai nemcsak a szobája lakói, hanem az élete részei is, családtagként tekint rájuk.

Napjainkban már egyáltalán nem meglepő, ha a háziállatok nem az udvaron, hanem a hálószobánkban kapnak helyet. Igaz, sokan még ma sem fogadják el, hogy a kis kedvencek az emberrel éljenek egy légtérben, mégis számtalan fajta kutyát és macskát kifejezetten arra a célra tenyésztenek, hogy azok gazdájukkal a házban legyenek.

Katonka Attila huszonegy éves srác, aki az édesapjával él együtt Hajdúböszörményben. Mindig is imádta az állatokat, gyermekkora óta vonzza az élővilág. Elmondása szerint nem volt olyan része az életének, amikor ne lett volna valamilyen kedvence, legyen az akár hörcsög, aranyhal. Az állatok iránti szeretetét a családja sem korlátozta, viszont egy idő után egyre inkább a nem mindennapi egyedek kezdték foglalkoztatni. – Tartok gabonasiklókat, boákat, madárpókokat, melyekből jelenleg 30 feletti az egyedszám. De itt még nem kell megállni a számolgatással, különböző csótányok, gekkók is helyet kapnak a szobámban, valamint egy kaméleon, amely saját keltésű is egyben – kezdte kedvencei bemutatását Attila.

Terrarisztika

A fiatalember nem tartja számon a korukat, de az állatok egy- és nyolcéves közöttiek, akiknek természetesen van nevük, mégis mindig máshogy nevezi őket. Az adott szituációtól függ, hogy éppen miként is „hívja” magához a hüllőit, ízeltlábúit. Az etetésükre is nagy hangsúlyt fektet, hiszen nemcsak fenntartani, hanem tenyészteni is szeretné a lakótársait. – Nem emlékszem olyan időszakra, amikor ne lett volna egy állat sem a szobámban, de kifejezetten terrarisztikával 2011-ben kezdtem foglalkozni, amikor még általános iskolás voltam.

Minden egyedemet a számára legmegfelelőbb módon próbálom tartani, ezt néha meg is hálálják néhány utóddal. Etetésüket tekintve a pókoknak kizárólag tenyésztett csótányokat, lárvákat adok a gekkókkal és a kaméleonnal együtt. A csótányok darált száraz kutyatápot kapnak egy kevés zöldséggel, míg a kígyók egeret, patkányt, tengerimalacot, hörcsögöt, nyulat, melyek akkor már nem élnek – hangsúlyozta.

Harapás, karmolás

Attila családja irtózik a ház „idegen” lakóitól, még a fiú szobáját is elkerülik – mivel az össze állat ott él – nehogy találkozzanak egyikükkel. Viszont a barátok akárhányszor is meglátogatják a fiút, mindig érdeklődve néznek szét a szobában, az etetést pedig kifejezetten szeretik. – A hüllők általában eltűrik, ha az ember néha kézbe veszi őket, de nem szeretik, bármikor reagálhatnak harapással vagy épp karmolással a közeledésre, ami mind nekünk, mind az állatnak súlyosabb sérülésekkel járhat. Viszont egyes fajok, egyedek lehetnek kifejezetten agresszívak is. Nem gyomrozni való állatok, leginkább az akváriumi halakhoz tudnám ezt hasonlítani, mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon.

Tartani nem kell tőlük, viszont tisztelni igen, mint minden élőlényt. Nem fog egy sem bántani, ha nem adunk okot rá, ha az állat támadni próbál annak mindig oka van és azt bizonyára nem ő váltotta ki – tette hozzá.

Értékük felbecsülhetetlen

A huszonegy éves fiú szerint először mindenkinek meg kell ismernie, amitől fél, ne az előítéleteik alapján kezeljenek egy állatot, mert éppen az nem egy macska vagy éppen egy kutya. Attila a gyermekek körében is próbálja azt elérni, hirdetni, hogy ne féljenek azoktól az élőlényektől, amelyekkel nem találkoznak mindennap. Nem egy ismerőse van, akivel ő szerettette meg a hüllőket, ízeltlábúakat, akinek azóta ma már saját kígyója van. – Számomra nagyon sokat jelentenek ezek az állatok, az eszmei értékük felbecsülhetetlen, semmi pénzért nem válnék meg tőlük. Nem tudom elképzelni az életemet nélkülük, nemcsak a szobám lakói, hanem az életem részei, kiknek a számuk csak növekedni fog – mondta végül.

- Nagy Emese -

[related-post post_id="4169916"]